Már egy korábbi cikkemben (itt) írtam arról, hogy a tanulósarkot miként érdemes kialakítani, de az iskolás gyermek nem csak tanul. Az iskolás gyermek játszik, és a játékot már a kortársaival képzeli el. A családi kapcsolatok oldódnak, mindinkább a másik gyerek lesz számukra az inger. Szobájuk ne csak tanulóhely legyen!
Nagyon fontos, hogy 6-7 éves kortól a gyermeknek „ne hagyjuk”, hogy magányosan töltse a szabadidejét (számítógépezés, televíziózás), mindenképpen legyenek aktív kortárs kapcsolatai, társas programjai is. A társakkal való együttlét nekünk, szülőknek csak közös „lógásnak” tűnik, pedig gyermekünk ilyenkor is tanul: a társak a gyermeket új szociális készségek elsajátítására sarkallják. Identitásfejlődésükhöz, énképük alakulásához elengedhetetlen, hogy másokkal „összemérve” is lássák magukat.
Az iskolában kevés ideje van a gyerekeknek arra, hogy közösen játszanak, ezért azon kívül is biztosítani kell számukra a közös együttlét lehetőségét. Ezek egy része lehet szakkör, sportfoglalkozás (ez szabadabb program, de itt is jelen van a felnőtt, mint kontroll), a másik fele viszont legyen felügyelet nélküli, csak a kortárscsoporttal eltöltött idő.
A társak, barátok fogadására otthon is fel kell készülni. (Sajnos a mai átlag gyermekszobák nagyon picik, de aki még a tervezés fázisában van, mindenképpen nagyobbat álmodjon, nem fogja megbánni!) A fekhely és a tanulósarok jelenti a nyugodtabb, állandóbb zónát a szobában, a fennmaradó hely viszont legyen könnyen átalakítható, a barátok vendégül látására is alkalmas tér. Ha nincsen más lehetőség, az ágy is bevonható ülőhelyként, de az a jó, ha azon kívül is van padlópárna, babzsákfotel, kisebb kanapé a szobában. Előbbiek sokat bírnak, kényelmesek, és vagányak, nagyon szeretik a gyerekek. Jól jöhetnek a helytakarékos, előhúzható fekhelyek, matracok is, a sok tanulópadban töltött óra után jólesik leheveredni rájuk. Ha az ágyat megemeljük egy galériával, helyet spórolhatunk, alá pedig nagyon hangulatos bekuckózni egyedül is, és a barátokkal is.
Az iskolás gyermek (sok esetben a kisebb is) már meg tudja mondani, hogy mi tetszik neki, és mi nem, ne erőltessük rá saját ízlésünket a szoba kialakításakor! A jó(zan) tanácsunkat mondjuk el, de az összkép legyen az ő kívánsága szerint. Hadd válasszon magának szőnyeget, függönyt, játéktárolót, dekorációt, a „saját” szoba ettől lesz valóban sajátja. Az otthonunkkal kommunikálunk is, engedjük, hogy gyermekünk is megmutathassa a hozzá érkezőknek, hogy milyen környezetben érzi magát jól. Az iskolások már kitűnő „jelolvasók”, a barátok szobáján keresztül is információt nyerhetnek egymásról (rajong a könyvekért, szereti a lovakat, nagyon pedáns, rendszerető stb.).
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/25-a-kicsik-tere/249-az-iskolas-gyermekek-szobaja#sigProGalleria88111ed485
Az iskoláskor kezdetével a gyermek egy újabb lépést tesz az önállóság útján. Szeretik a szülőket, a családi programokat, de igénylik az önálló, felügyelet nélküli, kortársakkal töltött időt. Engedjük, hogy meghívják társaikat, és ne sértődjünk meg, ha a szobaajtóban elveszik a nasis tálat, megköszönik, és becsukják az ajtót. Ez így van rendjén.
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
Képek forrása:
