Milyen érzés belépni a nyüzsgő plázákba (juj!), majd onnan kilépni (huh!)? Hogy érezzük magunkat egy szépen kialakított, tiszta, jó illatú virágos parkban (Hmm!)?
Bár nagyon evidensnek tűnik az a megállapítás, hogy a körülöttünk lévő világ (terek, hangok, színek, mozgás stb.) pszichológiailag is hatással vannak ránk (érzelmeinkre, gondolatainkra, hangulatunkra), mégis, a környezetpszichológia, mint tudományterület még gyerekcipőben jár. Gondolata a hatvanas években alakult ki, és azt vizsgálja, hogy az embert körülvevő fizikai környezet hogyan befolyásolja az emberek érzelmeit, gondolatait és viselkedését. Számos más terület eredményeit is felhasználja, ilyen például a földrajz, az esztétika, az antropológia, a pszichológia, a történelem, a szociológia és az építészet.
Otthon legyünk otthon!
Sajnos, nem minden esetben tudjuk elkerülni az ártó, stresszkeltő forrásokat (autók, szmog, tömeg, zaj) környezetünkben, de pontosan ezért fontos, hogy amikor otthonunkba hazaérünk, ott a legoptimálisabb környezet fogadjon bennünket: számunkra kellemes színek, tárgyak, hangok, fények. Otthonunk tükrözi személyiségünket, személyiségünket befolyásolja otthonunk. Ez a kapcsolat nem egyoldalú: lakóterünk folyamatosan változik, él velünk. A lakberendezésben ezt mindenképpen figyelembe kell venni.
Áhított lakóhelyünk megvalósítása nem történik egyik percről a másikra. Ez egy pszichológiai folyamat: beköltözünk, és beköltöztetjük a mindennapjainkat. Ha megtelik élettel, akkor mondhatjuk el: már nem csak lakásunk van, otthonunk is.
Külföldön már kezdik felismerni (főként az új házra vágyók körében), hogy egyszerűbb a tökéletes otthont megvalósítani, ha a két műveletet megfordítjuk: beszélünk magunkról, családunkról, életünkről, igényeinkről, elvárásainkról és az információk birtokában terveznek nekünk egy megfelelő házat.
Önöknél mekkora a gyerekszoba?
A német családok otthonaiban (nálunk is hasonló a helyzet) a nappali kihasználatlanul tágas: nagy alapterületű, kevés bútorral, sok fénnyel. A gyerekszoba mérete általában akkora, mint a szülői háló: picike, zsúfolt a sok bútortól és játéktól. Így nem csoda, ha a gyermek kiköltözik a nagyszobába, ahol kerülgethetjük játékait, és kezdődhetnek a napi viták: Miért nem a szobádban játszol? Miért nem pakolsz el magad után? Nem hallom tőled a televíziót!
Ha gyermekeinknek olyan szobája van, ami az ő igényeiknek, életkoruknak, személyiségüknek megfelelő, akkor nem fognak másik szobába vándorolni játékaikkal.
Laky J. Eszter
