Hol fügefa- és babérligetekben
kabócák zengik monoton dalukat,
ringatja az est egykori álmukat,
megőrizve azt, illő tiszteletben.
A tenger sem zúg, csendes csobbanással
sóhajt bele a mediterrán éjbe,
sós párát lehel csillagfényes égbe,
nem zavar idillt hangos háborgással.
Leanderillat terjeng szellőháton,
átszivárogva bokrokon és fákon,
majd elmerül a hullámzó habokban.
Nem érzékelni az idő múlását,
percek pergését és órák halálát,
elenyésznek a sodródó napokban.
/Vörös Judit/
View the embedded image gallery online at:
http://www.tutiszoba.hu/napi-otthonos/erdekessegek/241-mediterran-szonett#sigProGalleria34098b0603
