Arról, hogy milyen életmódot élünk, milyenek az otthonon belüli kapcsolataink, és milyen a személyiségünk, árulkodik lakásunk térelosztása is.
Vannak helyiségek, melyeket szeretünk elzárni, míg máshol nem használunk semmilyen térelválasztó lehetőséget, hagyjuk, hogy a térben több funkció is egymás mellett kapjon helyet. Léteznek azonban olyan lakások is, ahol szinte az otthon egésze egy nagy térben van kialakítva. Itt nincsenek falak, ajtók; szabad, szellős, nyitott, áttekinthető tér tárul elénk. A tér nyitottsága a mi nyíltságunkat is megmutatja.
Egy nappali-konyha-étkező kapcsolat „összehozza” az együtt élőket, az ételkészítés miatt sem kell a családtagoknak egymás társaságát nélkülözni. A mindennapjaink során ezeket a területeket használjuk legtöbbször, az egybenyitás egyszerűsíti a közlekedést is. (Biztosan vannak, akik a konyhát inkább egyedül szeretik használni, és a főzéssel járó rendetlenség látványát sem szívesen osztják meg másokkal.)
Az egyszemélyes lakások kialakításakor gyakran a hálószoba sem külön szoba, nincsen szükség külön territórium megjelölésére, hiszen az egész lakást egyedül birtokolják. Arra is találunk példát, hogy még a fürdő sincsen ajtóval, fallal elzárva, hiszen az intim tevékenységeket, a mosakodást, öltözködést nem zavarhatja meg senki. Persze vannak, akik szingliként sem „vállalják be” a nyitottságot, ők otthoni teendőiket szívesebben végzik ajtók mögött.
Tevékenységeink is befolyásolhatják, hogy emelünk-e vagy bontunk falat valahol. Aludni a legtöbb ember úgy tud (és szeret), hogy a falak által is érzi a védettséget. Egy kreatív munkát végző személy esetében viszont lehet, hogy az alkotás folyamatát gátolja egy „bezárt” helyiség. Csak oda tervezzünk falat, ajtót, ahová kívánjuk a határokat!
A nyitott terek segíthetik és zavarhatják is életünket és kapcsolatainkat. Ha hosszú távú terveink vannak egy lakással, mindenképpen érdemes úgy tervezni, hogy ami esetleg egymagunknak megfelel, az már egy párkapcsolatban, vagy gyermekkel nem biztos, hogy kedvező lesz.
A családok sem egyformák. Ahol a szülők szabadabban, kevésbé szemérmesen élnek, ott lehet, hogy nem tabu az egymás előtt öltözködés, mosdás, míg máshol a szülők zárkóznak. Az együtt élők saját szabályaik szerint élnek otthonukban, de az a jó, ha ez tudatos, és az otthon megfelelően támogatja (józan) elképzeléseiket.
Amikor otthont tervezünk, nagyon fontos, hogy alaposan végiggondoljuk, mindennapi életünkben a tér milyen módon tud bennünket támogatni. Gondoljuk végig egy napunkat reggeltől estig, beszéljünk jövőbeni terveinkről, mindezt közösen, őszintén. Merjünk véleményt mondani egymásnak arról, hogy mit szeretünk zárt ajtó mögött végezni (pl.: munka), és milyen tevékenységeket szeretünk a velünk együtt lakókkal együtt (pl.: szabadidő eltöltése). Így már körvonalazódni fog, hová érdemes mindenképpen ajtót tenni, és hol van szükség falak bontására, a tér megnyitására.
A teret lehet ideiglenesen vagy részben megosztani: tolóajtóval, bútorokkal, növényekkel, paravánnal. Ezek a lehetőségek rugalmasabbá teszik otthoni életünket.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/216-terhasznalat-otthonunkban#sigProGalleria3d1282226f
Fontosak életünkben a színek, a nekünk tetsző bútorok, a hozzánk illő stílus, de az is, hogy olyan tér vegyen bennünket körül, ami ha szükséges bezár, elhatárol, vagy ha úgy szeretnénk, megnyit és összeköt bennünket.
Laky J. Eszter
Képek forrása:
