Sok-sok szerepben próbáljuk ki magunkat naponta (vásárló, utas, munkatárs, szomszéd), de legfontosabb szerepeink azok, melyekben otthon kell „helytállnunk”. Ezek nem megjátszott, színpadi alakítások, hanem nagyon is valóságos, bennünket meghatározó szerepek. Bárhol járunk, mindig szülők és házastársak vagyunk, de a szülő és házastárs szerepét mégis otthonunkban „gyakoroljuk” legtöbbször. Otthonunk segíthet abban, hogy szerepünkben jól működjünk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, illetve a velünk együtt élők is ki tudjanak bontakozni saját szerepükben.
Identitásérzésünk szempontjából központi jelentőségűek az úgynevezett magszerepeink: szülő, gyermek, társ, szakmai, foglalkozási szerepeink. Kelly szerint, ha ezekben nem tudunk jól működni, annak hátrányos következményei lehetnek.
Különböző szerepeinkben különbözően viselkedünk, mert mások az elvárások, amelyeknek meg kell felelnünk. Még ugyanabban a szerepben sem mindig ugyanúgy formáljuk meg magunkat, hiszen változásra, rugalmasságra szükség van. Gondoljunk bele, hogy szülői szerepünk miként alakul, ahogy gyermekünk cseperedik! Kezdetben szinte egyek vagyunk gyermekeinkkel, állandó jelenlétet kíván meg szerepünk. Az iskolás gyermek szülője – a gyerek új szerepeihez igazodva (tanuló lesz, kötelességei vannak) talán szigorúbbá válik. A kamaszkor ismét átformálja szülői szerepünket: a háttérből kell tudnunk segíteni, és már a felnőtt-létre kell gyerekeinket felkészíteni. Ugyanígy formálódhat többi szerepünk is, hiszen változnak az igények.
Ahhoz, hogy egy helyzetben megfelelően tudjunk működni, ismernünk kell a másik személy elvárásait is. Ő hogyan szeretne engem látni? Vajon mit vár el tőlem? A különböző személyek esetében a kívülről érkező elvárások, és a belső elképzelések is sok-sokféle variációt hozhatnak létre. Régen minden asszony főzött, mosott, takarított, míg a férfiak dolgoztak, és ahol sok gyermek volt, ott az idősebbek rendezték a piciket. Ma már egyáltalán nem biztos, hogy a nő szerepéhez tartozik a vásárlás, a főzés, a takarítás, vagy a nagyobb gyermek szerepéhez a kistestvér gondozása. A nők kevesebb gyermeket hoznak világra, és főállásuk van, ahol szintén szeretnének jól működni.
Azt hiszem, nagyon fontos a megfelelő kommunikáció, a közös élet közös megtervezése. Ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, mert a legfontosabb szerepeinkhez tartozó elvárásoknak nem tudunk megfelelni, akkor az bizony további szerepeinkre, kapcsolatainkra, egész életünkre rányomhatja a bélyegét. Aki nem boldog házastársként, mert nem tud megfelelni a másik ember elképzeléseinek (és ezt hallgatja is nap mint nap), szülőként sem fog tudni száz százalékosan működni. Az is előfordulhat, hogy mi helyezzük saját magunknak túl magasra a mércét, és a szerep, amit szeretnénk „tökéletesen” megtestesíteni, nem illeszkedik a külső elvárásokhoz. Lehet, hogy párunk jobban szeretné, ha az örökös portörlés és felmosás (háziasszony szerepe) helyett, inkább mellé csücsülnénk, és együtt meghallgatnánk egy CD-t (társ szerepe).
Az együtt megtervezett és kialakított otthon hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy szerepeinkben jobban működjünk. Ha tudjuk, hogy a házimunka nem a szívünk csücske, akkor könnyen tisztán tartható lakást tervezzünk (de az is lehet, hogy társunk szívesen vállalja majd ezt a szerepet). Ha úgy érezzük, hogy szülői szerepünkben segítségünkre van, hogy a szülői élettérhez (nappali, konyha) közel van a kisgyermekek élettere (gyerekszoba), akkor a szerint alakítsuk ki. A preferenciák (ki hol és miben „úr” a háznál) a térben is meghatározzák az elrendezést. Amit sajátunknak érzünk, az jobban igazodik hozzánk, azt megtöltjük saját tárgyainkkal, színeinkkel. A konyha talán „olyan lesz”, mint anya, az erkély pedig olyan, amilyen apa.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
View the embedded image gallery online at:
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/300-otthoni-szerepeink#sigProGalleria2a0891f1b5
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/300-otthoni-szerepeink#sigProGalleria2a0891f1b5
A jó otthon rugalmas, és az igényekhez, szerepekhez igazítható. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy nyílt legyen a szereposztás. Ne legyen konfliktus abból, hogy a nagymama nevel a szülő helyett, vagy épp megfőz, „mert neki van a világon a legjobb levese”. Legyen harmónia: mindenki kapjon főszerepet, amit jó szívvel lát el, és az sem baj, ha néha statisztaként egy-egy élethelyzetben másoknak is besegít.
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikk:
