Ha csak egy napunkat figyeljük meg, hogy összegyűjtsük azokat a helyszíneket, ahol megfordulunk, akkor is legalább kettőt-hármat, de vannak, akik 10-12 helyet is fel tudnának sorolni. Utca, buszmegálló, kisbolt, gyerekek iskolája, óvodája, posta, patika, és még sorolhatnánk tovább. Nem csoda, ha úgy érezzük, hazaérni, otthon lenni jutalom a napunk végén.
A sok-sok idegen terület után saját személyes terünkbe lépni szabadságot jelent, itt minden értünk van, azért, hogy jól érezzük magunkat, és örömmel legyünk együtt családtagjainkkal. De tényleg így van? Valóban felszabadultan, pozitív hangulatban tudjuk birtokba venni otthonunkat?
Kicsit játsszunk el a gondolattal! Ha a lakásunkba valaki elhelyezne egy rejtett kamerát, azt látná, hogy jókedvűen érkezünk meg, miközben figyeljük társunk élménybeszámolóját, lesegítjük róla a téli kabátot, és felajánljuk, hogy készítünk egy finom kávét, amit majd a meleg szobában közösen elkortyolgatunk? Sajnos, nem ez a jellemző. Kapkodva, panaszkodva, vagy épp szótlanul, még kabátban keressük helyét a szatyorban lévő dolgoknak, miközben a háttérben nyüsszög az egyik gyermek, hogy nem tudja lehúzni a dzsekije cipzárját. Ha a ruhák lekerültek, az előszobából mindenki szétszéled, házi feladat, mosógép és ruhák, egyéb kötelezettségek választanak szét bennünket. Milyen folytatást vetít előre az első, és milyet a második megérkezés? Az első valóban jutalomként hat, és nem csak az adott pillanatban, hanem az egész otthon töltött időszakra. A pozitív ráhangolódás, a türelem, a segítőkészség, alkalmazkodás nem igényelnek nagy erőfeszítést, de mindent képesek pozitívan befolyásolni. A saját viselkedésünket, hozzáállásunkat, a másik emberét (családtagjainkét) és az élményeinket is. A jó hangulatú együttlétek, otthonpillanatok pedig valóban napunk/életünk kis ajándékai lesznek.
Otthonunkban rengeteg lehetőség van arra, hogy magunkat jutalmazzuk. Ezek a saját kis bónuszaink. Mindenki másként hangolódik, én sem mindig ugyanazokat "alkalmazom", amikor szeretnék otthonomban boldog pillanatokhoz jutni.
• Most, a téli időszakban például a madaraimban lelek örömöt. Minden reggel megpakolom finomságokkal az etetőt, és utána bentről figyelem a kedves kis látogatókat. Fontos, hogy ne pusztuljanak éhen az itt telelő madarak, de nem csak ezért helyeztem el madáretetőt. A magam kedvéért is teszem, szeretem, ha itt csivitelnek, nyüzsögnek az erkélyen. Egy program a gondozásuk, és az is, ha pár percig leülök az ablak elé, és csak úgy nézem őket.
• Virágom mindig mindenhol van; ablakpárkányon, erkélyen, asztalon, nagyon hiányozna, ha nem lennének.
• Szeretem a zenét, az érdekes előadásokat is, házimunka közben szoktam magamat ezekkel "hangolni".
• Szeretek olvasni, de mivel "jegyzetelős" típus vagyok, ezt csak akkor tudom megtenni, ha teljes nyugalom van körülöttem.
• A munkám is az otthonomhoz köt, a munkaasztalom az egyik kedvenc helyem a lakásban. Itt kedvenc idézeteim, a gyermekeim fotói, alkotásai sorakoznak, amik szintén jó hatással vannak közérzetemre.
• A gyermekeimmel töltött időt is szeretem teljesen megélni: játékkal, mesével, tánccal.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/322-otthon-lenni-jutalom#sigProGalleriabce433adc5
"A tapasztalat, átélés, élmény óriási "hatalom". Erre alapozzuk a véleményünket és a jövőbeli elvárást, tehát a viszonyulásunkat,(...) Ha valamilyen átélésbe (...) szinte belefeledkezünk, akkor szinte különös örömérzés jár át és tölt el bennünket(...). Az illékony örömérzés "magától" keletkezik bennünk, ha átadjuk magunkat az "itt és mostnak". (Bagdy,1997) Jutalmazzuk magunkat otthonunkban minél több lehetőséggel!
Laky J. Eszter
Képek forrása:
Kapcsolódó cikk: Énerősítés
