Sok-sok cikket írtam már arról, otthonunkban miként tudunk kellemes hangulatot varázsolni, életmódunkat támogató, személyiségünknek megfelelő életteret kialakítani, ahol békességben, konfliktusok nélkül tölthetjük mindennapjainkat családunkkal. De vannak olyan tényezők is, melyek bizony beárnyékolhatják az idillt. A tévéműsorok állandó témája a szomszédokkal való küzdelem: nem megfelelő szeméttárolás, állattartás, átlógó faág, hibák, károk, aminek következménye az állandó bosszúság. Saját otthoni élményeinkre lehet negatív hatással az, ha szomszédunkkal vitánk, nézeteltérésünk van. Pedig sokszor a legegyszerűbb megoldást mi magunk jelentjük. Ezekben a szituációkban nem csatornáról, kerítésről, állatokról, növényekről szól a fáma, hanem emberi kapcsolatokról.
Vannak ügyek, melyeket lehet, hogy csak polgári peres úton lehet megoldani, de biztosan vannak, melyeket szép szóval, más hozzáállással, az élet szebb, értékesebb dolgaira való figyelemmel. Mielőtt továbblépek, felteszek egy kérdést (a végén majd Önök megválaszolják): MEGÉRI?
12 gondolat a „rossz” szomszédságról…
1. Egyszer észrevesszük, hogy szomszédunk valami nekünk nem tetszőt tesz, és utána hajlamosak vagyunk „rákattanni” a témára. Ezután folyton figyeljük majd, ami azt fogja eredményezni, hogy valóban többször látjuk meg, amit akarunk látni. Majd szépen igazoljuk magunkat (ez pusztán pszichológia), hogy valóban csúnya, rossz a szomszéd, mert eldobta a szemetet, nem söpörte el a falevelet, nem lapátolta el a havat.
2. Lehet, hogy magától megoldódik, ha kicsit várunk. Sokszor történik baj abból, hogy rögtön hevesebben reagálunk valamire, ami talán máskor, amikor épp jobb napunk van, fel sem tűnik. Viszont a mi reakciónkra újabb várható, így csak visz magával az áradat.
3. Ha más érdekeink vannak, mint a szomszédnak, nem lehet közös nevezőre jutni. Ezt be kell látnunk. Ha ő szeret vendégeket hívni, és velük minden héten hangosan grill-partizni, mi viszont a szomszéd oldalon inkább keresztrejtvényt fejtenénk, és pihennénk, elég nehéz meggyőzni a másikat. Ilyenkor jön a kompromisszum magunkkal és a másik emberrel.
4. Bármilyen szépen kérünk, vagy szólunk: a másik fél énképét, önérzetét támadjuk, sértjük, mire ő védekezik: szintén támadni fog, és lehet, hogy sokkal csúnyábban. Senki sem szereti, ha kritizálják, rászólnak azért, mert valamit másként szokott tenni, mint mi.
5. Akiket ismerünk, kedvelünk, azoknál kevésbé látjuk meg azt, amit egy idegennél meglátunk. Lehet, hogy a jó szomszéd is szokott nekünk nem tetszőt tenni, mégsem reagáljuk túl.
6. A mosoly, a jókedv, a vidámság, családunkkal való pozitív otthon-lét elfeledteti a zavaró szomszédot. Egyszerűen koncentráljunk arra, ami örömöt jelent, ne arra, ami bosszúságot.
7. Lehet, hogy jobban járunk, ha mi tesszük félre kicsit az önérzetünket, és lehet, hogy mi is meg tudjuk oldani a problémát. Ha folyton ott seper a szomszéd, ahol a mi tiszta ruháink száradnak, akkor tegyük át a ruhaszárítót máshová!
8. Figyeljünk a pozitívumokra! Miért szeretünk ott lakni? Talán az összes többi szomszéddal nagyon jó kapcsolatunk van. Amíg előnyből több van, addig nincs nagy baj!
9. El kell döntenünk, mi a fontosabb számunkra: az igazunk érvényesítése vagy a béke?
10. Ha állandóan idegeskedünk, a hangulatunk „beállítódik”, és mindenért vitázni fogunk – még olyanokkal is, akik nem érdemlik meg.
11. A mi házunk táján is biztos találni hibát, talán másnak a mi életmódunk nem tetszik.
12. Mindenhol van „rossz” szomszéd – mások másként élnek: más kultúra, más hagyományok, más igények az otthonnal szemben.
Nyilván vannak extrém esetek, melyek mellett nem szabad elmenni szó nélkül, vagy tett nélkül, de kicsit érdemes azon is elgondolkodni, hogy szép és jó dolgokért mikor szólítottuk meg szomszédunkat!
- Mikor dicsértük meg, hogy szép a kertje?
- Mikor mondtuk neki, milyen kedvesek a gyermekei, mert mindig hangosan köszönnek?
Sajnos, sokkal könnyebben nyitjuk ki a szánkat panaszra, ellenkezésre, vitára, mint dicséretre.
Laky J. Eszter
