Tárgyaink nem csak tárgyak. Velünk és bennünk kapnak jelentést, hiszen saját (tudatos vagy tudattalan) döntéseink alapján kerülnek birtokunkba. Sok-sok tárgyat használunk, de talán a legérdekesebbek azok, melyeket otthonunkba választunk, „ezeket az ember azért választotta, hogy rendszeresen használja őket, hogy kéznél legyenek, hogy állandóságot biztosítsanak az egyén legbelsőbb magánéletének, és ezért e tárgyaknak jut a legnagyobb szerep a személy identitásának alakításában.” (Csíkszentmihályi, Halton, 2011)
Legelső otthonunk talán még megörökölt, vagy kölcsönkapott bútorokból áll, és örülünk, hogy megvan a saját, külön élet. Aztán az alapvető kényelmi funkciók megléte (le tudok ülni, van hová lehajtanom a fejemet) egyre kevésbé fogják kielégíteni azokat az elvárásainkat, melyek az otthonnal szemben megfogalmazódnak. Szeretnénk környezetünkkel is kifejezni, mi magunk milyenek vagyunk, mire van szükségünk ahhoz, hogy igazán otthonunknak érezzük a teret. Elhelyezzük saját kis dekorációinkat, esetleg a számunkra kedves személyek fényképeit, és ezekkel jelöljük meg a másoktól kapott bútorokat. Idővel aztán minden lecserélődik körülöttünk, csak azokat a tárgyakat tartjuk meg, amelyekre szükségünk van.
Furbytól (1978) származik a gondolat, miszerint a tárgyak birtoklása a környezet feletti kontrollt segítik elő. És valóban: minél több saját tárgyunk van egy adott helyen, annál biztonságosabbnak, személyesebbnek, kontrollálhatóbbnak érezzük. (Természetesen a fordítottja is igaz, ezt is érdemes fejben tartanunk!)
Amikor tárgyakat választunk, szeretnénk, ha a tárgy megmutatná egyediségünket, de a tárgyválasztással bizonyos csoportokhoz való tartozásunkat is kifejezzük. Tárgyaink elkülönítenek, és összekapcsolnak.
Otthonunk alapbútorai mellett vannak olyan tárgyak, melyek számunkra különlegesek, melyeknek „több jelentése” van. „Ugyanaz a (…) tárgy az egyik személynek esetleg csak múló megkönnyebbülést nyújt, miközben a másik számára más emberekhez és gondolatokhoz fűződő bonyolult érzelmi és kognitív kapcsolatot jelenthet.” (Csíkszentmihályi, Halton, 2011)
Tárgyaink nem csak szépségük, hasznuk miatt válnak kedvesebbé, fontosabbá, hanem amiatt is, hogy életünk örömeit szívják magukba, melyet olykor meg-megvillantanak. Élményeket szerzünk velük és általuk, hiszen mindennapjaink részesei, segítői. Megszeretjük a sarokkanapét, melynek legkényelmesebb pontjáért folyton „családi harcot vívunk”, szívünkbe zárjuk az előszobai padot, melyről pár éve még nem ért le gyermekünk lába, és keressük méltó helyét a kis éjjeli lámpának, amit még nászajándékba kaptunk a nagyitól. „A tárgyak kiváltotta érzelmek értelmezések vagy következtetések, az adott személy attitűdjének jelei vagy szimbólumai.” (Csíkszentmihályi-Halton, 2011)
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/285-otthonunk-targyai#sigProGalleria433248293e
Az életünkben történt változások olykor környezetünket is jelentős mértékben átszervezik, átalakítják. Lesznek tárgyak, melyektől megválunk, és lesznek, melyek szerepe felértékelődik a számunkra. „Az egészséges, kiegyensúlyozott ember a bútorait életrendjének megfelelően válogatja össze és helyezi el a lakásban. Életformája változtatásával, ha ez szükséges, a bútorait is cseréli vagy átcsoportosítja.” (Polcz Alaine, 1996)
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
