"Mi a jó abban, ha a négy fal között van az ember?" Négy fal, mint otthon? És mi a jó benne? Milliónyi választ tudnék felelni, miért jó nekem otthon lenni, de azt hiszem, aki ilyen kérdést intéz máshoz, az nem igazán tud belekapaszkodni az efféle felsorolás-áradatba, mert még nem élte meg. Nem érezte, nem tudja, milyen lehet. Legalábbis pillanatnyilag.
Mi a jó abban, ha otthon vagyunk? Kezdjük másként! Mi a nem jó? Ezt most teljesen komolyan kérdezem. Aki nem szereti otthon tölteni az idejét (a négy fal között), azt azért biztosan meg tudja mondani, hogy miért nem. És itt most nem arra gondolok, hogy kint ragyog a nap, és természetesen inkább kedvem lenne sétálgatni a parkban, mint itthon csücsülni, vagy porszívózni. Hanem általánosságban. Mi az, ami nem jó? Mi hiányzik belőle? Milyen élményeket kapok vagy nem kapok? Milyen a hangulata? Mi vár vagy nem vár engem ott? Mi okoz bosszúságot? Mi zavar? Valamit biztos érzek, ha azt meg tudom állapítani, hogy nem szívesen tartózkodom ott.
Szívesebben írok a pozitív otthonélményekről, mint a negatívakról, de sajnos utóbbi is előfordul. Ha felismerjük, hogy probléma van, az már fél siker, akkor van arra esély, hogy megkeressük az okát, és megoldást is találjunk. Ha van erre igényünk, és nem fogadjuk el, hogy az otthon az ilyen, és inkább máshol vagyunk, mert másutt jobb.
"Mire jó az új konyha, ha egyedül eszünk benne vagy duzzogunk? Mire jó az új nappali, ha soha nincs időnk üldögélni benne? Mire jó az új autó, ha minden utazásnál veszekedünk benne, ráadásul nincs is már időnk utazgatni, erdőben sétálni vagy nyaralni?" (Thomas D`Ansembourg)
A személyekhez, tárgyakhoz, helyekhez való viszonyulásaink nagyon sokfélék lehetnek, de mivel belőlünk indulnak ki, képesek vagyunk rajtuk változtatni. Az otthon sok-sok apró élményt gyűjt össze: reggeli kapkodásokat, otthon maradt kulcsot, odakozmált ebédet, a lázas gyerkőc melletti virrasztásokat, de talán többet a mosolygós, huncut kergetőzésből, a meghitt, összebújós estékből, közös süti készítésből, társasjátékozásból. Már többször írtam arról, hogy az otthon élményekből épül. Azt érezzük benne, amit előzőleg már belepakoltunk. Az üres lakás egy lehetőség. Egy lehetőség arra, hogy beleírjuk saját kis hétköznapi történeteinket. Ha ezek túlnyomórészt számunkra kedvesek, és örömet okoznak, akkor az otthon egy szerethető, biztonságos fészekké válik, ahonnan jó elindulni, és jó megérkezni. Ha viszont elvágyódunk (esetleg elmenekülünk), mert úgy érezzük, hogy a kellemes pillanatokat máshol kapjuk meg, és nincs, ami visszahúzzon bennünket, akkor érdemes megvizsgálni az otthoni élményeinket, kapcsolatainkat. Ezek nem csak és kizárólag az otthonról szólnak. A személyről és az otthonról. Talán a velünk együtt élő személyről. Vagy pont arról, hogy egyedül vagyunk, és nincs egy másik személy velünk az otthonunkban.
"Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal." (Szabó Magda)
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/314-a-negy-fal-kozott#sigProGalleria59b117590b
Aki boldogságot, harmóniát, vigaszt és szeretetet kap otthon, annak a négy fal nem egy dobozt jelent, hanem mindent. A legfontosabb személyeket, tárgyakat, pillanatokat. Higgyünk benne, tegyünk érte, én mindenkinek ilyen otthont kívánok4
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
