Nagyon megosztja a szülőket a tévézés engedélyezése gyermekkorban, és nekem sem célom, hogy itt és most megírjam a tutit. Azonban van néhány olyan gondolat, amit érdemes megfontolni, bármelyik táborban is foglalunk helyet.
1.A tévézés lehet pozitív élmény – Aki felnőttként igényes arra, hogy mit néz meg, és a televíziózás nem csupán passzív időtöltés számára (leülök, és csak úgy vagyok), az saját gyermekének is tud mutatni igényes filmeket, műsorokat. Tény, hogy ezekből van kevesebb, de ahogy mi is örülünk, hogy gazdagabbak vagyunk néhány filmélménnyel, úgy gyermekeinket sem kell ettől megfosztani. A lényeg a minőség: akkor üljünk a tévé elé, ha valóban érdemes!
2.Ha tiltjuk, máshol pótolja! – Ha gyermekünket nem engedjük, sőt tiltjuk a tévétől, azzal csak azt érjük el, hogy amint lesz lehetősége, máshol fogja kíváncsiságát kiélni. Aki minden nap kap nasit, az másnál nem fog rárontani a nassolni valóra, aki viszont sose kap, az lehet, hogy ahol lehet, kiszolgálja magát. Mindenben a józanság, az egyensúly legyen szem előtt – ezt pedig mi tudjuk kialakítani! Sem elzárásra, sem korlátlan, ellenőrizetlen szabadságra nincs szüksége a gyermeknek.
3.Együtt tévézés – Legyen rossz időben családi program, közös időtöltés, ne a gyerek lepasszolása (a tévé előtt legalább elvan)! Régen, amikor a faluban csak 1-2 házban volt tévékészülék, a filmeket közösen nézték a szomszédok. Ma már szinte minden háztartásban van, és ezzel a közös tévézések is megszűntek – de még családon belül is. Pedig a gyerek is úgy élvezi, ha van társasága, és az sem utolsó szempont, hogy így kérdezni is tud, ha valamit nem ért. A lakberendezés is segítse az otthoni programokat: legyen megoldható a kényelmes, közös mesenézés (ne kelljen valamelyik családtagnak csak a képernyő sarkát látnia, mert takarásban van).
4.Mindennek megvan a maga ideje – Ez oda-vissza működik, tehát a kisgyerek se nézzen olyat, ami nem neki való, és a nagygyereket se szabályozzuk be, hogy túl dedós filmeket nézhet csak. Az egyszerű történetek, kedves, bájos mesefigurák legyenek az első élmények, majd jöhet a kaland, a veszély, és természetesen a happy end.
5.Nem csak a korhatár a döntő – A korhatárnál sokkal fontosabb lehet a választásnál gyermekünk értelmi, érzelmi fejlettsége, érdeklődése, személyisége, a vele történt események (pszichológiai szempontok). Ne erősítsünk fel bizonyos érzelmeket a nem jól választott mesefilmmel (pl.: szülő elvesztése), viszont indirekt módon segítséget is nyújthat bizonyos problémáknál (kiskamaszok pszichológiai problémái, barátság, szerelem)!
6.Segítsük a megértést! – Ahogyan az iskolában segítik a tanítók az olvasmány feldolgozását, úgy a meséhez, a filmhez is szükséges a megértés. A megértés képessége, az események ok-okozati összefüggéseinek felismerése akkor fejlődik, ha gyermekünk tud kérdezni, mi pedig minden kérdést megválaszolunk. Ha nem érti a mesét, azon túl, hogy nem lesz meg a a film értelme, még az is előfordulhat, hogy saját maga próbálja megoldani – saját ismereteit, tudását felhasználva, ami viszont tévútra vezetheti. A feldolgozatlan, nem megértett történet, esemény, belső feszültségként megmaradhat gyermekünkben. Előfordulhat, hogy rosszat álmodik, hogy nem lesz számára jó élmény a mesefilm-nézés. Pszichológiai szempontból óriási jelentősége van a különböző filmes élményeknek. A filmet terápiás eszközként is használják (pl.: gyermekcsoportban - közös megbeszéléssel.)
7.Ne legyenek időkorlátok! – Bár többször találkoztam már olyan statisztikákkal, hogy bizonyos életkorokban mennyi ideig ülhet gyermek a képernyő előtt, és mikortól lesz káros, azért ne kapcsoljunk le tévét a történet vége előtt, mert azzal többet ártunk, mintha még 10 percet hagynánk! Legyen értelmes mesenézés: az elejétől a végéig tartó történet. Ha nem tetszik neki, úgyis előbb otthagyja majd, ha meg élvezi, hadd legyen öröme a végéig! (Természetesen a lehető legkevesebb ideig legyen a televízió előtt, van bőven más, érdekes program, játék, lehetőség!)
8.Nyugodtan ajánljunk! – A szülő nyugodtan mondhat véleményt, ajánlást, ha a gyermek szeretne filmet nézni. Elmesélhetjük, hogy amikor annyi idősek voltunk, mint ők, mit néztünk szívesen, melyik mesét szerettük. Vannak örökzöld mesék, amelyek generációkat bűvölnek el, és a mai gyermeknek is élményt nyújtanak. A saját élmény megosztása, a családról való beszélgetés erősíti a szülő-gyerek kohéziót is.
9.Ne a könyvet cseréljük le a filmre! – A mese hallgatása semmiképp sem cserélendő le a filmre. Maradjon meg estére, közös, meghitt pillanatként a mese, a filmnézés pedig alkalomszerűen, ha értékeset találunk a csatornákon, vagy DVD-n.
10.Ne legyen háttér a tévé! – Sokan egész nap bekapcsolva hagyják a tévét, és a gyermek szinte ahhoz szokik hozzá, hogy valami zúg a háttérben. Akkor inkább hallgassunk gyermekdalokat, népdalokat, és énekeljünk közösen!
11.Arra is figyelni kell, mi, szülők mit nézünk! – Bár kisgyermekes családok esetében a szülők tévézésének esélye szinte a nullával egyenlő, azért ha mégis választunk valamit, figyeljünk oda, hogy ne üljön mellénk gyermekünk épp a balesetet, gyilkosságot taglaló híradások közepén! Elég egy pillanat, egy számára ijesztő képsor, vagy mondat, és nagyon zaklatottá válhat. Elképzelhető, hogy egy autóbaleset látványa után nem akar majd autóba ülni, vagy félni fog. Sok esetben, a reklámokban is olyan képi elemeket, sűrítéseket, túlzásokat használnak, amelyek szintén nem a gyermek szemének és fantáziájának való.
12.NE LEGYEN A GYEREKSZOBÁBAN TÉVÉ! – A legfontosabbat hagytam a végére. A tévé a nappaliban, a szülők felügyelete mellett legyen bekapcsolva, ne legyen a gyerekszoba tartozéka, mert nem játék!
Laky J. Eszter
