Babázás

A lányok babáznak. Minden kislánynak van babája. De mire jó a babázás? Egyáltalán, miért „kell” babázni?

A babával való foglalatoskodás ősi és modern, szimbolikus és konkrét, játék és tanulás egyszerre. „A babák titkai megbonthatatlanul összefüggnek az emberek titkaival.” (Petzold, 2002)

Már az ősi Vénusz-szobrocskáknak volt szimbolikus ereje, azért készítették el a tárgyat, hogy utána tulajdonságokkal ruházzák fel. A mai kisgyerekek is használják hasonló célra a tárgyakat: alvókát választanak, aki vigyázza álmukat. Előfordul, hogy ezek a babák/bábuk napközben nem is kerülnek elő (tehát nem „babáznak” velük), funkciójuk és jelentőségük viszont annál fontosabb: védelmezői gazdáiknak. Ilyen tárgya a fiúknak is lehet, és általában puha, szőrös, meleg kis babát választanak, ami pedig a megkapaszkodás ösztönével magyarázható.

A babának a különböző kultúrákban más-más szerep jutott: jelképként, bálványként, rituális tárgyként, szertartási eszközként, ajándékként, tárgyként mágiához, halottat kísérő bábuként, és természetesen játékként.

A baba átmeneti tárgyként közvetít is: „az általánostól a különöshöz, a sajáttól az idegenhez, az éntől a te-ig” (…) „egyaránt lehetővé teszi a kapcsolatot és az elhatárolódást, és ezzel az identitás kialakulásának komplex folyamatában döntő szerepet tölt be.” (Petzold, 2002)

A babát, mint tárgyat a vele játszó gyermek kelti életre: nevet ad neki, öltözteti, fürdeti, eteti. Játszótársként kezeli, gondoskodik róla. Szeretné, hogy babájának jó legyen, és nagyon megriad, ha történik vele valami (pl.: megsérül, behorpad, összekócolódik a haja) A baba testével kapcsolatban olyan érzelmeket él meg, mint saját testével.

A babával saját, valós élményeit is eljátszhatja, ennek terápiás jelentősége (projekció) van. Kórházi élmények, veszteségélmények, harag, bánat szereplői lehetnek a játék babák, segítve a gyermek félelmeinek enyhítését, traumáinak feldolgozását.

A baba segít szerepeket eljátszani. „Sue Parker és Michael McKinney (1999) szerint a mintha (szimbolikus) játék képessége ugyancsak a változó csoporton belüli szerepekhez való adaptációként jött létre. Néhány éves korukig a gyerekeket anyjuk hordozta, később pedig elvárták tőlük, hogy részt vegyenek fiatalabb testvéreik gondozásában. Növekedésük során egyre sokrétűbbé váltak azok a kapcsolatok, amelyek a többiekhez fűzték őket:…” (Bereczkei, 2008) A mai gyermekek játékai ősi elemeket tartalmaznak.

A babával azokat cselekszi a gyermek, amit saját környezetében megtapasztal. Amikor babaszobát rendeznek be, vagy megterítenek kedves játékainak, akkor azt úgy teszik, mint ahogyan otthonukban szüleiktől látják. Sokszor saját mondatainkat is visszahallhatjuk: „Húzd be a széket, rendesen ülj!” Szokásokat, szabályokat is gyakorolnak a babákkal.

A baba sokféle: van kemény, puha, kopasz és hajas baba, és még rengeteg féle. A gyermek a különböző játékokhoz más-más babát választ. Ma már a modern elvárásoknak is igyekeznek a gyártók megfelelni: divatbabák készülnek – melyekkel a modern világ szerepeit lehet eljátszani. A sokféle baba ellenére mindig lesz olyan kedvenc, akihez érzelmileg jobban kötődünk, akire felnőttként is szívesen emlékszünk vissza.

„A babára és annak világára emlékezni kell; mert a komputerek és a neonlámpák valósága csupán fele a valóságnak, vagy még annál is kevesebb.” (Petzold, 2002)

Laky J. Eszter