Amint beköltözünk valahová, azonnal kifüggesztjük névtáblánkat a bejárati ajtóra, a postaládánkra, és ezt nem csak azért tesszük, hogy a postás odataláljon a levelünkkel, hanem azért is, hogy ezzel is erősítsük az enyém-érzést.
Pozitív pszichés hatása van annak, ha láthatjuk saját nevünket otthonunk/irodánk/rendelőnk bejáratánál. (Fontosságát az ellenkezőjével lehet a legjobban bizonyítani: látni egy nevet ott, ahol már a személy nincsen, illetve belépni a saját ajtónkon úgy, hogy nincsen kint a nevünk. Igaz, hogy nem jó érzés?)
Gyermekeink is érzékenyek arra, hogy mi az ő tulajdonuk, ha eddig még nem mondogatták nekünk, majd a testvér érkezésével bizonyára fogják. Nem cetlizhetünk fel mindent, ami az övék (babák, könyvek, plüssök), de a gyerekszoba ajtón, ágy fölött, vagy az íróasztalnál elhelyezett névtábla kijelölheti saját territóriumukat. Büszkék lesznek kis kuckójukra, tudni fogják, hogy nekik is van privát területük, ahová félrevonulhatnak. (Kamaszkorban szinte kötelező, hogy legyen személyes, saját terük.)
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/231-ez-az-en-szobam#sigProGalleria6ecccf320a
Egy kedves, vidám, gyermekeink egyéniségéhez illő névtábla ott is segítségünkre lehet, ahol egy szobában több testvér lakik. Ma már kaphatunk névre szóló falvédőt, díszpárnát, szőnyeget, ezek nagyon barátságossá teszik a gyermekszobát, és egyfajta helyettesítői is lehetnek a térelválasztóknak: úgy jelölik ki a szobán belüli részeket, hogy a tér csak „pszichésen” lesz elválasztva.
Az alvóhely és az íróasztal olyan személyes területeink, amelyeken nem szívesen osztozunk. Talán ezek „nevesítésének” van a legnagyobb jelentősége. Névtáblát, betűjelzést használhatunk a közös helyiségeknél is (fürdő, előszoba), a családtagok dolgainak elkülönítésére.
Ami sajátunk, azt jobban szeretjük, arra vigyázunk, ahhoz kötődünk. Erre szülőként alapozhatunk is, amikor a rendrakás szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet: „Ez a Te szép szobád, ideje lenne kicsit összepakolni!”
Legyen saját, névtáblával is jelölt kuckója minden kicsi és nagyobb gyermeknek!
Laky J. Eszter
