Egy saját példával indítanám, amit sokszor hallottam szüleimtől. Ikertestvérem és én (kétpetéjű ikrek vagyunk): míg ő minden zajra ugrott, én még csak fel sem néztem (az is felmerült, hogy esetleg hallássérült vagyok). Ő hamarább mászott, állt, lépegetett, én csak akkor, ha már ciki volt, hogy nagyon lemaradtam. Ő futóversenyre járt, én rajzversenyre. Közös szobánkat pedig főként ő birtokolta :-).
A gyerekek nem egyformák, még akkor sem, ha testvérek. Minden gyermek másként fejlődik, más a temperamentuma, mások a képességei, érdeklődése. Ezek pszichológiai szempontok, így nem szabad a gyerekszoba kialakításánál sem mindig ugyanazokat a szabályokat követni. Figyeljük, és ismerjük meg gyermekünket, és a szerint alakítsuk ki neki a tökéletes szobát!
Most azoknak próbálok segíteni, akiknek a gyermekük ingerkereső, örökmozgó típus.
Közérzetünket befolyásolja, hogy a számunkra megfelelő mennyiségű ingerlést kapjuk –e meg.
Egy kis pszichológia: Az extrovertált (extravertált) gyermekek kérgi arousal szintje alacsonyabb, ezért folyamatos kérgi ingerlésre van szükségük. A külső ingerlés hozzáadódik a belső kérgi arousalhez, és együttesen kell a megfelelő szintet elérniük, hogy jól érezzék magukat.
Ha gyermekük az örökmozgó típusba sorolható (persze itt is vannak különbségek, átmenetek), akkor a szobáját érdemes már a kezdetektől úgy kialakítani, hogy minél több élmény, inger érje, és minél kevesebb baleset. Ne tudjon erkélyre, ablakba mászni - de tudjon nézelődni: kint is sok érdekes dolog van! Ne legyenek veszélyes bútorok – de legyen biztonságos hinta, hintaló, bordásfal, kiscsúszda, vagy matrac, ahol ugrálhat! Persze a szoba mérete a lakberendezésben ad egy keretet, de ezt érdemes mégis jól kihasználni.
Kezdjük az elején!
Színek:
A színek, minták is ingert jelentenek a gyermeknek. Az ingerkereső gyermeknek sosem elég, mindig megy, kíván: még többet és még többet. Legyen élénk a szoba színe, lehet mintás is, de azért ne tobzódjon! Kisebb méretű szobában (ahol a mozgásra kevesebb lehetőség van) megoldás lehet, ha a vizuális ingerre helyezzük a hangsúlyt. De: a piros szín emeli a vérnyomást, növeli a pulzusszámot, tehát kerüljük a gyerekszobában, elkerülve a további nyüzsgést!
Ne felejtsük el, környezetünk nem csak kiszolgál bennünket, hatással is van ránk. Az az optimális, ha jó hatással van ránk, inspirál bennünket, kiegészíti személyiségünket. Ne essünk abba a hibába, hogy pont a túl sok ingertől lesz nyugtalan gyermekünk! Legyen összhang! Figyeljünk! Érdemes megfigyelni, hogy mi tetszik neki a szabad környezetben, séta közben, játszótéren! Milyen emberek érdeklik? Bátran közeledik idegen gyerekekhez is, vagy inkább a szoknyánk mögé bújik? Elnézelődik a babakocsiban, vagy ficánkol, és mindenáron ki akar szabadulni? Ha csak a szobájában nyugtalan, és nem találja a helyét, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mit kellene kuckójában megváltoztatni. Ilyenkor főleg szükséges a lakberendezésbe bekapcsolni a pszichológiai ismereteinket önmagunkról, igényeinkről, életmódunkról.
Bútorok:
-Az ágy és környéke szolgálja a nyugalmat, a pihenést, tehát ne lógjon le a sok plüss, ne tegyünk oda sok dekorációt, inkább legyen letisztult, a számára biztonságot jelentő tárgyak vegyék körül. Általában az extrovertált gyermek az ágyát is jobban telepakolja (de kevésbé kötődik játékaihoz, cserélgeti őket).
-Szekrényekből annyi legyen, amennyi a ruhák számára fontos. A játékoknak lehet tároló-dobozokat, zsebes tárolókat, ládikákat tervezni, de készüljünk fel rá, hogy izgőmozgó gyermekünk nem lesz a rendrakás mintapéldája. Könnyítsük meg a dolgát azzal, hogy olyan tárolókat választunk, amibe hamar be tudja szórni azokat a játékait, amire már nincsen szüksége. Sőt! Lehet a bútornak más funkciója is: pad, amire rá lehet ülni, vagy kiskocsi, amibe bele lehet pakolni, de gurítani is szuper, vagy óriási zsák, amit lehet gyömöszölni, birkózni vele, ugyanakkor belefér a sok plüssállat. Legyen egy leteríthető matrac, ahol ugrálhat!
Különböző kultúrákban más-más játékok terjedtek el, de vannak, amelyek mégis ugyanazt a célt szolgálják. Az ugrálás nem csak testmozgás piciknek, hanem ilyenkor megváltozik a tudatállapot, ami együttesen adja a gyermek jólétét. Szüksége van erre az érzésre, és nagyon sokáig képes művelni!
Textíliák: Lehet játszószőnyegnek autópályás, lehet a függöny, a párna, az ágytakaró is színes, vidám! Azért az ízlésformálás is elkezdődik gyermekkorban, tehát ne essünk át a ló túloldalára! Az alapszínek nagyon jól variálhatók egymással, és nagyon vidámak, hangulatosak. Pszichológiai kutatások is igazolják, hogy a gyermek is ezekhez vonzódik.
-Íróasztal is szükséges, ha már iskoláskorú a gyermek. Az íróasztal olyan helyen legyen, ahol rálát az ajtóra, ha nyílik. Extravertált gyermeknek érdemes a tanuláshoz is több ingert biztosítani: a falra térképet, az asztalra földgömböt stb. Kevésbé fogékony a „csak” könyvből tanulásra, sokkal játékosabban kell vele foglalkozni. Így nem a tanulás mellé fog egyéb ingert keresni magának, hanem a tanuláshoz! Minél több vizuális és egyéb inger segítségével kapja meg, annál kevésbé lesz unalmas foglalatosság számára a lecke. DE! Ne legyen számítógép és televízió (szerintem kamaszkor előtt egyébként sem javasolt a gyerekszobába)!
-A székén valószínűleg ülni és térdelni fog felváltva, ezért legyen stabil.
Fények: Az extravertáltak több inger befogadására képesek, ez a zajok, fények esetében is elmondható. Lehet sok fény(elsősorban természetes), de jöhetnek a szobába akár színes égők, izzósor, ezek nagyon dekoratívak is!
Az extravertált gyerkőc többet mutat magából is, a szobájában könnyebben találhatunk rá személyes holmikra, melyet nem a szekrénybe rejt, hanem „kiállít”. Kisgyermekként a kapott ajándékokat, emlékeket, érmeket, kamaszkorban például a szerelme fotóját. Az is jellemző, hogy több vendége van, több látogatót fogad, ezért a szoba kialakításakor erre is gondolni kell: legyen elég párna vagy szék ülőhelynek. Bár a szoba mérete általában adott, de a lakberendezésben a lehetőségekhez mérten igyekezzünk számára tágas teret biztosítani. Ő nem fog begubózni egy sarokba a könyveivel, hanem kismotorjával fog repeszteni. Veszekedéseket, rossz hangulatot kerülhetünk el azzal, ha szobáján belül biztosítjuk neki a megfelelő környezetet ahhoz, hogy jól érezze magát. Senki sem szereti, ha fegyelmezik, tiltják valamitől, és főként, ha büntetik olyasmiért, amiről tulajdonképpen nem tehet. Ha személyiségének jellemzője az, hogy ő többet mozog és beszél, mint társai, akkor legalább otthonában érezze azt, hogy igényei kielégülnek. Sajnos, sok esetben az óvoda és iskola egyébként sem érzékeny erre a típusú gyermekre. Ismerjük meg gyermekünket, járjunk utána a pszichológiai tudnivalóknak is, és hasznát a lakberendezésben is kamatoztassuk!
Laky J. Eszter
Felhasznált irodalom:
Charles S. Carver – Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris Kiadó, 2006
