Más az ünnep a kisgyermeknek. Más a nagynak. Más egyedülálló felnőttként, és megint más szülőként. Nagyszülőként is más. De nem baj, hogy más. Legyen más, hogy sokféleképpen élhessük meg az ünnepet. Így mindig megújul – s vele együtt mi is újulunk. Hiszen az ünnepnek pont így lesz értelme: ha ADNI TUD.
• Emlékszem, kisgyermekként a karácsony igaz családi ünnep volt. Nagyszülőkkel, süteményekkel, ajándékokkal. Varázslatos volt. Édesapámmal, mi gyermekek esti sétára mentünk, amíg édesanyám a nagyikkal sütött-főzött, fát díszített, ajándékokat csomagolt. Amikor megérkeztünk, megszólalt a kis csengő, és a nappaliban együtt örültünk a fának, az Angyalka ajándékainak, a játékoknak, és egymásnak. Nagyon jó volt együtt lenni.
• Később már nem az Angyalka volt a karácsonyi ajándékhozó, hanem egymásnak választottunk, titokban. Olyan izgalommal keresgéltünk, és úgy örültünk egymás örömének! Együtt díszítettük a fát, műsorral is készültünk szüleinknek: verssel, énekkel.
• Érdekes, hogy a karácsony kamaszként is mindig jó élmény volt. Igaz, több volt a humor, a viccelődés, a meghittséget a jókedv váltotta fel. De így volt jó. Vígjátékokat néztünk, zenét hallgattunk, és testvéreimmel karácsonyi sétákra indultunk - külön. Szüleinket pedig hallottuk sóhajtani, és tudtuk mit éreznek…
• Aztán mindhárman párt találtunk, de szüleink még mindig a közös családi együttlét bázisát jelentették. Minél többen voltunk, annál jobban szórakoztunk. Karácsonykor mindig összejöttünk.
• Férjemmel, amíg ketten voltunk, egymást ünnepeltük, a közös jövőnket terveztük, amikor majd gyermekeink lesznek… Tudtuk, az ünnep akkor lesz ismét igazán családi…
• És úgy is lett. Első gyermekünkkel odaállni a karácsonyfa alá semmivel sem összehasonlítható érzés volt. Valami visszatért abból, amit gyermekként éreztünk.
• Édesapám már nincs velünk, a karácsonyi gyertyák így már kicsit tompább fénnyel ragyognak. De hiszem, hogy ő az Angyalokkal együtt mindig visszatér hozzánk, és örül nekünk. Annak, hogy boldogok vagyunk, és annak, hogy az ünnep szépségét úgy adjuk tovább, ahogyan azt otthon mindig éreztük. Szeretettel, örömmel, vidámsággal.
• Várom az idei karácsonyozást. Két kisgyermekkel, akik már izgatottan várják, hogy az Angyalka eljöjjön hozzánk, és ajándékaival. Ami biztosan lesz a fa alatt: ölelés, puszi, kedvesség, vidámság.
Az idei karácsony is kicsit más lesz.
Laky J. Eszter