Nem tagadom, amikor filmet nézek, külön élményt jelent számomra a filmbéli környezet felfedezése. Szeretem, ha hatással van rám, szeretem, ha „elhiszem”, amit látok. Még akkor is, ha mese.
Tolkien regényei alapján olyan mesevilágot mutatnak be nekünk a filmben, amit már csak a helyszínek miatt mindenképpen érdemes végignézni. Körbekalandozhatnánk az összes állomáson, hogy átbeszéljük, melyik mitől fantasztikus, de én most mégsem mozdulnék a legbékésebbtől. „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy babó. Nem volt ez a lyuk rút, mocskos, nedves, teli féregmaradékkal, dohszaggal, sem száraz, csupasz homokos lyuk, ahol se leülni, sem enni nemigen lehet: ez babólyuk volt, ami egyértelmű a kényelemmel.” (Tolkien: A babó)
A hobbit házak láttán mindenkiben kicsit megmozdul a gyerek. Visszaemlékszünk kedves bunkikra, kuckókra, búvóhelyekre, amelyeket szerettünk volna minél otthonosabbá tenni. Olyan jó lehet Bilbonak, aki a legtökéletesebb kényelemben élt a Domb fölbe vájt, kacskaringós folyosókkal kialakított lakjában! Az ő csodakuckóját felnőttként is szívesen birtokolnánk.
A valós, ténylegesen felépült hobbit házak nem csak szokatlan küllemük, és a film ihlette idilli élet miatt vonzóak, hanem „ökotudatosságuk”, energiahatékonyságuk miatt is. Mégis, aki ilyen, vagy ehhez hasonló épületben szeretne élni, az biztosan szereti a természet abszolút közelségét, a különleges téri megoldásokat, az íves, ölelő formákat, a rusztikus hangulatot, a kreativitást, a békét, a nyugalmat, a harmóniát.
Ezekkel a házakkal együtt azonban életmódot is szükséges váltanunk. Mielőtt belevágunk, a lelkesedésünket át kell kapcsolnunk egy önismereti barangolásra. Tényleg szeretném? Jobb lenne nekem? Meg tudnám szokni? Fotók, leírások alapján belépni a kis kerek bejáraton, és elképzelni, hogy valóra válik egy álom, egészen más, mint ténylegesen beköltözni, és otthont teremteni. Vannak, akik hobbit házban, önfenntartással, távol a világ zajától tapasztalják meg az otthon lényegét, de vannak, akik a hagyományos családi házra esküsznek, és köszönik szépen, eszük ágában sincs a föld alá menni.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/gondolatok/235-hobbit-haz-mint-alomhaz#sigProGalleriabf3e9b603a
Csokvaományon dombházakból építenek üdülőparkot. Azt hiszem, ez egy olyan lehetőség lehet (annak, aki tud vele élni), ami a hétköznapok stresszes, munkával teli életéből kicsit kizökkentheti az embert. A nyaralókban töltött néhány nap, vagy hét, mindig kicsit felfrissíti a testet és a lelket. Itt a kikapcsolódás még egy plusz, különleges élménnyel is együtt járhat: nem mindennapi „épületben” hétvégézhetünk.
Néhány napra én is szívesen beköltöznék egy dombházba! Kíváncsian várom, Csokvaományon miként töltik majd szabadidejüket a nyaralótulajdonosok, ha elkészül a park. Remélem, hallunk majd élményeikről, tapasztalataikról!
Laky J. Eszter
