Tuti Szoba

Nem minden lakásban megoldható, hogy a testvéreknek külön kuckója legyen. Ilyenkor marad a „B” variáció, elosztani a szobát. De hogyan? Nem húzhatunk felezővonalat!? Mérnöki felezésre nincs szükség, de egy terv jól jöhet!

Emlékeim és tapasztalataim nekem is vannak: jó példái az „utólag minden megszépül” sztoriknak. Ikertestvéremmel volt közös szobám, melyet ketten használgattunk, de ő birtokolta. Tulajdonképpen ő mondta, hogy mit tegyünk a falra, hová tegyük a virágokat, milyen sorrendben pakoljuk a könyveket a polcainkon… Lenyitható asztalunk volt, én sokszor még szívesen rajzolgattam, bíbelődtem volna, őt viszont zavarta, panaszkodott, hogy nem fér el tőlem. Kamaszként az udvarlókat is az ő szobabeosztásai alapján fogadtuk. Mindig én voltam a magasabb, több kilogrammal nehezebb, de ő volt az „erősebb”. Én pedig megtanultam alkalmazkodni. Jól jött nekem főiskolásként, kollégiumban, ahol évente volt új lakótárs. Testvérem sosem volt albérletben, kollégiumban…

Most viszont én tervezek!!!

Pszichológia a lakberendezésben: egy szoba – két személyiség

Egy gyermeknek nem nagy kunszt olyan szobát kialakítani, ami illik személyiségéhez, amiben jól érzi magát, ahol hobbijának is helye van. De kettő, vagy három testvérrel megállapodni? Szülő legyen a talpán, aki megoldja!

Azért nem lehetetlen, vágjunk is bele!

1.    Ha a már meglévő gyerekszobába tervezzük a testvért…

Először is, elsőszülöttünknek meg kell mondani, hogy szobájába nemsokára új lakó érkezik. Ne rohanjuk le, ne kész tervekkel álljuk elé! Ahogy nő anya hasa, és közeleg a testvér érkezése, őt is egyre jobban fogja érdekelni, egyre többet kérdez. Legyen alkalom rá (még a babaágy vásárlása előtt), hogy megbeszéljük vele, milyen változások lesznek, mikor megérkezik a baba. Természetesen, kedvesen, az ő kérdéseit, kívánságait is meghallgatva keressük meg a szobában a bababútorok helyét. Meséljünk neki arról, hogy miként vártuk őt, az ő kiságya hol volt régen, hogyan változott, alakult a szobája, ahogy nőtt. Felajánlhatjuk, hogy mivel egészségügyi meszelésre is sor kerül, és ki kell mindent pakolni a szobából, az ő bútorainak is lehet új helyet keresni. Persze, csak ha szeretne változtatni… Gyakori, hogy gyermekünk, amikor meglátja a testvérnek vásárolt új bútorokat, el kezd irigykedni. Arra nincs szükség, hogy egyből neki is vegyünk újat (akkor esetleg ráharap a lehetőségre: testvérre hivatkozva könnyen megkaphatok ezt-azt), de hadd válasszon egy szép új asztali lámpát az esti olvasgatásokhoz, vagy egy új fali tárolót a kedvenc játékainak. (Ha az ő régi kiságyát és pelenkázóját kapja meg a kicsi, akkor is biztos nagyon érdekes lesz újból belemászni néhány napig.)

Érdemes felkészíteni arra is kisgyermekünket, hogy az életünkben, mindennapjainkban milyen változások lesznek. Mondjuk el, hogy kezdetben a picinek még fontos, hogy sokat legyen ölben, hogy gyakran szopizik, és, hogy amikor testvére alszik, csendben kell lenni. Lehetnek közösen megfogalmazott szabályok: apa fogja mondani az esti mesét, de anya minden nap mond majd egy bónusz mesét, amikor alszik a pici. Vagy: amikor a baba alszik, csendben játszunk valamit, de ha fölkel, elvisszük sétálni a játszótérre, és ott lehet hangoskodni. Be fogja tartani a szabályokat, és rajtunk is számon kéri, amit ígértünk.

Minden kezdet nehéz, de ahogy a kisebbik gyermek is cseperedik, és valóban láthatóak lesznek a személyiség-béli különbségek, lehet változtatni, alakítani a szobát. Az én gyermekeim is közösen osztoznak egyelőre adott négyzetméteren (van is olykor galiba), de úgy gondolom, anyán, apán és  idejükön osztozni már nagyobb mutatvány :), mint szobán.


2.    Új szoba két (három, vagy több) gyerekre tervezve

Ha költözés miatt készülünk kettő vagy több gyermekre kialakítani egy helyiséget, talán könnyebb dolgunk van, mert nem az egyik gyerekünk tortájából harapunk a másik javára, hanem közösen szeletelünk.

Alapszabály: nem négyzetmétereket osztunk szét, hanem személyiség, érdeklődés, életkor, feladatok figyelembevételével otthont teremtünk! Még ha többen is vannak a szobában, azért mindegyiküknek egy a célja: saját kuckójában jól érezze magát, és érezze, hogy az övé is!

* Egy pici baba anyukája mellől kukucskál a nagyvilágra, saját ágyán kívül nincs szüksége fix pontra, érdeklődéssel tekint mindenre. A tesó holmijaira, a konyhaszekrény tartalmára, a könyvespolcra, mindenre. Neki még nincsenek igényei a szobabeosztásra… Azért a legósdobozt ne akkor öntse ki a nagyobbik, amikor a pici alszik, mert alvásigénye van :).

* A kisgyermekek már érzékenyen reagálnak arra, ha tulajdonuk meg van piszkálva, tehát nekik a lakberendezésnél már érdemes legalább egy sarkot biztosítani, ahol saját ágya és játékaik, könyveik vannak. A játszófelület legyen közös, azt az időbeosztással lehet két gyermek igényeinek megfeleltetni.

* Ha iskolás gyermek is van a családban, nyilván a funkció dominál: legyen egy nyugodt hely, ahol tanulhat. NE AZ ISKOLÁS GYERMEKET KÖLTÖZTESSÜK, MERT A MÁSIK JÁTSZANA, HANEM FORDÍTVA! Ne kelljen étkezőben, konyhában, dohányzóasztalon kuporogva, kényelmetlenül tanulnia! Iskolás gyermekünknek fontos, hogy mindig ugyanott, ugyanazon a helyen, a saját íróasztalán tanuljon! A tanulás, emlékezés, felidézés pszichológiája foglalkozik azzal is, hogy a tanulást, a tanult anyag felidézését is segíti, ha mindig ugyanazok a színek, tárgyak, környezet veszi körül az iskolást. A tanulás csak rendben és rendszerben megvalósítható. Figyelmét ne terelje el testvér, játék, hangok, nevetések! Az a gyermek, akinek nincsen biztosítva a nyugodt tanulás lehetősége, gyakrabban felejti el tanszereit elcsomagolni, házi feladatát megoldani, többet hibáz, több kudarc éri, ami ahhoz is vezethet, hogy nem szeret majd tanulni, iskolába járni. A tanulás legyen szent! A nem iskolástól nehéz kérni, és megértetni a fentieket, de mégis törekedjünk arra, hogy napi viták helyett szabályokkal, kárpótlással alakítsunk ki rendszert. Szülőként fel tudjuk mérni, hogy kb. mennyi időt vesz igénybe a tanulás, erre az időszakra a másiknak is elfoglaltságot kell találni. Csendes elfoglaltságot – a másik szobában, vagy optimális esetben az egyik szülővel lehet sétálni, játszótérre menni. Az óvodás gyerek már nagyon szeretne nagy iskolás lenni, ezt érdemes hasznunkra fordítani. Amikor a nagyobbik éppen a feladatait oldja meg, óvodásunknak is adjunk iskolás feladatokat. Lehet babszemeket számolni, alakzatokat rajzolni, az irányokat gyakorolni, másolni, színezni stb. Ha érdekes feladatokat játszunk, ő fogja előbb-utóbb kérdezni, hogy mikor lehet már végre iskolásat játszani?! És ha a nagyobbik befejezte a házi feladatait, ő is beszállhat a játékba, mint kistanító!

Bár a gyerekszobán kívüli területeket magam is szeretem kivonni a forgalomból, egy kisebb lakásban nehéz elvárni, hogy gyermekeink kizárólag a saját kuckójukban legyenek. Főleg ketten. Nálunk is gyakran bevonódik a nappali, de igyekszem következetesen betartani, hogy a nap végén, vagy ha vendégek jönnek, ennek nyoma ne legyen. Az jó, ha gyermekünk nagyon otthonra talál az egész lakásban, és nem csak a szobájában, de maradjon meg nekünk, szülőknek is az otthon-érzés!

Szerencsére a testvérek nem egyformák…

Minden gyerekről hamar kiderül, hogy milyen temperamentumú, melyek a személyiségéhez kapcsolódó igényei. És lehet, hogy egyszerűbb dolgunk van, mint hinnénk.

Ha az egyiknek a mozgásigénye a nagyobb, ő labdázni fog, meg mászni, a másik meg rajzolni szeret, elvonul a ceruzáival. Mindet meg lehet oldani…
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Azért én sem voltam elveszett gyerek… ha elegem volt a tesó egyeduralmából, elvonultam rajzolni, írogatni az erkélyre, vagy a nappali kanapéjára.  És a gondolataim, a vonalaim csak az enyémek voltak.

Laky J. Eszter

Képek forrása