Tuti Szoba

Egy berendezett szoba, mint egység kell, hogy működjön: színeivel, a tér elrendezésével, fényeivel, hangulatával. Azonban a bútorok kiterjedésükkel jelentik a tömeget, ezért nagyon meghatározóak. Ki is nyithatják a teret, és el is rejthetik. Segíthetik mindennapi életünket, de akadályozhatnak is bennünket a közlekedésben, tevékenységünkben.

A kultúra is meghatározza a szabályokat. A japánok például üresen hagyják a szobák sarkait, mindent a szoba közepére helyeznek. A nyugati kultúrában viszont a fal mellé, és a sarkokat is kihasználva töltjük be a teret. Az amerikai típusú konyha sem régi keletű dolog nálunk, mégis, ma már sokan csak ilyet tudnak elképzelni otthonukban.

Milyen lakberendezési, pszichológiai és pedagógiai szabályokat alkalmazzunk a gyerekszoba kialakításánál?

A szabály maga a gyermekünk. Életkora, életmódja, tevékenysége, hobbija, személyisége. Persze a szoba adta lehetőségeken belül. Korábbi cikkemben már említettem, hogy a lakásokban a nappali általában kihasználatlanul tágas, míg a gyerekszoba túl pici. Ha módunk van rá, biztosítsunk tágas teret gyermekünknek! Ha az alapterülettel ez nem megvalósítható, akkor a bútorok elrendezésével oldjuk meg! Ne legyen több bútor, mint amire valóban szükség van!

Babaszoba:
Anyai ösztön, hogy kisbabánknak a legnagyobb biztonságot nyújtsuk. Ágya legyen védett helyen, ne ablak alá, fűtőtesthez, huzatba, és ne a szoba közepére! Ha belépünk egy üres szobába, szerintem ösztönösen meg fogjuk mutatni azt a pontot, ahol a kisbabának minden szempontból optimális lehet. Kezdetben a kicsi ágya lehet a szülők szobájában is, így nekünk sem kell befutkosni (főleg első babánál), hogy biztosan minden rendben van-e vele. Csak rákukkantunk, akár a saját ágyunkból is. Az is lehet, hogy szopizás után inkább velünk aludna még egy picit. Ne aggódjunk, nem fog az ágyunkba szokni, azért, mert csecsemőként néhány éjszakát összebújva töltünk vele! Sőt, inkább a kötődést segíti, biztonságban érzi magát, később egyedül is nyugodtabban fog aludni. A pelenkázót úgy helyezzük el, hogy könnyen odaférjünk, gyorsan elkészüljön a peluscsere, mert előbb-utóbb meg fogja unni, és forgolódik, szökik.

Kisgyermek szobája:
Egyelőre két funkciónak szükséges megfelelni: alváshoz, pihenéshez a nyugalmat, játékhoz a területet kell biztosítani. Az alvókuckóra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a babaágy elhelyezésénél. Legyen nyugodt helyen, nem huzatban, nem a szoba közepén. Pszichológiailag biztonságot jelent a kisgyermeknek az is, ha az ágyból látja az ajtót, és a saját terét, szobáját is. A gyermek fő tevékenysége a játék. Reggel, miután kibújt az ágyából, máris megy, és keresi a lehetőséget az aktivitásra. Akkor fogja magáénak érezni a szobát, ha kedvenc tevékenységeit meg tudja valósítani saját szobájában. Nekünk se jó, ha kiköltözik a nappaliba, de ő sem szereti, ha pont a saját kuckójában nem működik az a játék, amit megálmodik. A padló felületét igyekezzünk szabadon hagyni, a falak adta lehetőségeket pedig kihasználni! Rendrakás tekintetében legyünk néha megengedők! Ha épp elkészült estére a hatalmas legovár, vagy a szépen berendezett babaszoba, ne kelljen mindent lerombolni, mert elveinkhez akarunk ragaszkodni!

Iskolás gyermek szobája:
Itt már három zóna különíthető el a szobában:

1. játszó
2. tanuló
3. alvó

1. Az iskolás gyermek is gyermek! Ő is játszani szeret a legjobban, bár vannak kötelességei is. (Számára, ha megfelelő a háttér, akkor a tanulás is játék lesz!) A szobában még mindig helyet kell, hogy kapjanak a játékai, és arra is törekedni kell, hogy legyen elég tér ahhoz, hogy barátait is meghívhassa. Társak igénye: pszichológia, a hely megteremtése ehhez: lakberendezés.

„A családi védelem, biztonság és hátvédfunkció igénye mellett már a hatodik életév körül bekövetkezik a társas kapcsolatok fejlődésének nagy fordulata, amelyet átpártolásnak nevezünk (Mérei F., 1966). A társas érdeklődés a felnőttekről áttolódik a gyermektársakra, az egykorú gyermekek közösségére. Az indulati és érzelmi meghatározottságú gyermek-szülő viszonylatból kibontakozik, és beérik a kötődési fordulat, a helyzeti eredetű, körülményvezérelt, kifelé irányuló társas kapcsolódások igénye és képessége.” (Bagdy E., 1977)

A lakberendezésben a gyerekszobának az alábbi elvárásoknak kell megfelelnie: a játszóterület a gyermek számára az AKTÍV terület, a tanulósarok a FÉLAKTÍV zóna, alváshoz pedig szükséges a NYUGODT zóna kialakítása.

2. Tanulást 100% -kal végezni csak a legkedvezőbb feltételek mellett lehet. A tanulóasztal legyen nyugodt helyen, de rálátással a bejáratra. Legyen világos, biztosítva a mesterséges fényforrást is. Ha lehet, gyermekünk válassza ki az íróasztalt, akkor szívesebben fogja használni is. Már kisiskolás korban is gyakran kapnak olyan feladatot, amihez párhuzamosan kell használni füzetet és könyvet, vagy könyvet és munkafüzetet, később könyvet és atlaszt, albumot. Ha nem elég tágas az íróasztal, valamelyik takarásban lesz, és kezdetben bosszantja gyermekünket, de küzd vele, később viszont már a „macera” miatt sem fog kedvvel tanulni. Lehet, hogy inkább elő sem veszi őket. Legyen nagy asztala! A nagy asztalon is szükség van azonban rendre! Legyen mindig mindennek helye: fiókban, polcon, tárolóban, fogason. A tanulásnak legyenek segítő rutinjai! Ha mondjuk baloldalra tesszük az iskolatáskát, és onnan veszi elő a tanszereit, akkor a teljesen elvégzett, megoldott feladatokkal kész könyvek kerüljenek át a jobb oldalra. A lakberendezésben legyenek segítségünkre pszichológiai és pedagógiai szempontok is, Így valóban életmódunkhoz, igényeinkhez illő életterünk lesz, és gyermekeinknek is.

3. Az alvóhelyre ugyanazok érvényesek, mint a kisgyermekekére. Viszont ha van egy éjjeli szekrénye, vagy polca, amire lehet könyvet és éjjeli lámpát helyezni, rászoktathatjuk, hogy elalvás előtt olvasson. Vagy mi olvasunk neki. Mert lehet, hogy már nagy iskolás, aki tud olvasni, de olyan jó érzés a szülőhöz bújva csak hallgatni, hallgatni, és elszenderülni…

Laky J. Eszter

Képek forrása