A gyermekeknek nincsenek nagy igényeik saját szobájukkal kapcsolatban, mi szülők mégis gyakran „melléfogunk”. Márpedig az alkalmatlan, nem gyermeknek való és gyermekhez illő szobában nem lehet igazán gyermeknek lenni.
A gyerek attól gyerek, hogy játszik. Játszik, felfedez, mozog, próbálkozik, mesél, elképzel, örül.
Azt gondolhatnánk, csemetéink mindenhol tudnak játszani: váróteremben, postán, lépcsőházban, a szomszéd néni kertjében, de ez mégsem igaz teljesen. Ahogyan a környezet számunkra is ingert jelent (hol sokat, hol meg túl keveset), úgy gyermekeinknek is. A különböző környezet jellemzőivel nagyon sokféle érzelmet, hatást (félelem, lelkesedés, unalom stb.) válthat ki belőlük. Másként viselkednek egy ingerszegény, sivár helyen, mint egy színes, élénk, vidám térben. Figyeljük meg, hogyan viselkednek a felnőttek számára kialakított szobában (pl.: irodában), vagy egy olyan teremben, ahol kisbútorok, gyerekszékek, játékok vannak elhelyezve. (Ez utóbbit pár másodperc alatt birtokba veszik.)
Milyen legyen/ne legyen a gyerekszoba?
• A gyerekszobában lehetőség szerint gyerekbútorok legyenek. Nagyon idegen, személytelen és kényelmetlen a pici gyerkőcöknek, ha hozzájuk képest hatalmas (felnőtt, vagy nagyfiús/nagylányos) bútorok veszik őket körül. Sokkal bátrabban, szabadabban játszanak a méretükhöz illő bútorok között.
• Az sem jó, ha komoly, drága garnitúrákat választunk, mert ők még nem tudnak vigyázni rájuk. Nem arról van szó, hogy nem akarnak, egyszerűen a gyerekeknek még nincs fogalmuk arról, hogy szüleiknek mennyi munkájuk és pénzük van abban, amit kapnak. Hiszen ők csak játszanak…
• Az is lehet, hogy a fölösleges dekorációk, cserepes virágok (nem gyerekszobába való kiegészítők) miatt kell folyton óvatoskodniuk. A gyerekszobában csak gyerekholmik legyenek!
• Ne legyen a gyerekszoba steril! Szeressék a rendet, legyen is igényük rá, de nem szabad átesni a ló túloldalára! Ha sokszor emlegetjük a pakolást, a rendrakást, és folyton fertőtlenítünk körülöttük, előbb-utóbb bele sem fognak a játékba. Sem a szobának, sem a gyereknek nem lesz baja egy kis portól, vagy a szőnyegen „felejtett” építőkockától.
• Még a gyerekbútorokkal berendezett szoba sem biztos, hogy gyereknek való szoba. A „túldizájnolt”, vagy habos-babos gyerekszobában nem lehet jóízűen játszani. Ne a szülő ízlésének, álmainak feleljen meg a gyerekszoba, hanem a gyermek igényeinek!
• Próbáljunk tágas, világos kuckót kialakítani számukra! Nem csak a nagyméretű szoba lehet tágas, az ügyes kialakítással is nyerhetünk levegőt, teret. Ha a színekkel, a (nekik!) praktikus bútorokkal kedves birodalommá válik a szoba, akkor jó hangulatú játék várható odabent. A jó közérzethez, vidámsághoz a megfelelően kialakított gyerekszoba is hozzájárulhat.
• Vegyék körbe a gyermeket azok a tárgyak, melyeket szeret. Vegyen részt a saját szobája kialakításában, hallgassuk meg, mi tetszi neki, és legyen lehetősége választani. Segítsünk nekik dönteni, de ne döntsük helyettük, főleg ne nélkülük! Ha olyat kér, ami nem megvalósítható, vagy nem praktikus, akkor indokoljuk meg, miért nem ajánljuk!
• Legyünk büszkék rájuk, kis alkotásaikra, okleveleikre, rajzaikra, és keressünk az általuk készített tárgyaknak kedves helyet. Íróasztaluk vagy ágyuk köré érdemes ezeket kitűzni, ezek a legszemélyesebb területek a szobájukban.
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/259-van-a-gyereknek-gyerekszobaja#sigProGalleria549888263e
Sok esetben néhány változtatás, átrendezés elég lehet ahhoz, hogy gyermekünk szívesebben játsszon, aludjon, tanuljon saját szobájában.
Ha tanácsra van szükséged, mi is szívesen segítünk: Otthontanácsadás
Laky J. Eszter
Képek forrása
