Amikor tavaly tanulósarkot alakítottunk ki a gyerekszobába, egy tükrös gardróbszekrényt is kapott nagylányom. Ugyanazt a típust lehetett tükörrel és a nélkül is kapni, mi előbbit választottuk, és nem bántam meg. Nem titkolom, annak idején csak azért döntöttünk emellett, hogy öltözködésnél, fésülködésnél legyen egy saját tükre, ne a miénk előtt kelljen fellépőre állnia, hogy lássa magát. De aztán kiderült, a gyerekszobai tükörnek ennél sokkal több haszna van.
A gyerekszobában lévő nagytükör mindkét gyermekem kedvenc „játéka”. Példát lehetne venni arról az önfeledt mókázásról, amit a kisgyermekek művelnek a tükör előtt! Persze a móka nem csak móka, a tükör tanít, megmutat, fejleszt, segít.
A pici babák sokáig nem tudják, hogy a tükörben önmaguk képét látják, mégis szívesen állnak meg előtte. Rácsodálkoznak, figyelik, nyújtják a kezüket, talán a maguk nyelvén még oda is mondogatnak a „másik” babának. Az öntudatra ébredés folyamata fél éves kor és két éves kor közé tehető, ennek kialakulása a kicsiknél nagyon változó lehet, de a szobában elhelyezett tükör, és a tükörben látottakról való beszélgetés, illetve játék sokat segíthet. Ha tehetjük, minél többször guggoljunk oda mi is, akár az összes családtag, hadd lássa a kisbaba a családot együtt. Tetszeni fog neki, hogy saját magát látja azokkal, akik szeretik/akiket ő szeret!
A tükör megmarad szórakoztató tárgynak a későbbiekben is. Egészen más úgy mondókázni, énekelni, hogy közben a gyermek látja a saját mozdulatait. Elkezdi figyelni testrészeit, azok együttes mozgását, majd önállóan is „kitalál” mozdulatsorokat: tapsol, helyben jár, kilép a tükör elől, visszalép, lecsücsül. Még babát ringatni, vagy autót tologatni is szívesen helyezkednek el a tükörhöz. Ezek a tükrös tevékenységek nagyon fontosak ahhoz, hogy a gyermek megismerje a saját testképét.
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/263-tuekoer-a-gyerekszobaban#sigProGalleria0b2cbe08e2
A testtudat saját testünk megismerésével alakul ki. Vannak belső érzéseink testünkről, és a tükör előtt állva láthatjuk testünket kívülről is. Odaállhatunk gyermekünk mellé, és beszélgethetünk a tulajdonságainkról: magasságról, alkatról, fejformáról, hajunk és szemünk színéről, stb. Amikor már kicsit nagyobb, megfigyeltethetjük a csontjaink, izmaink mozgását is, illetve arcjátékunkat, miközben szemünket, szemöldökünket, orrunkat, szánkat mozgatjuk. Arcunk érzelmeinkről is árulkodik, a tükör előtt eljátszhatjuk, hogy szomorúak, vidámak vagy éppen dühösek vagyunk.
Vannak olyan kréták, melyek könnyen lemoshatók az üvegről, ezekkel a tükörre megrajzolhatjuk testünket, vagy arcunkat. Ez a játékos feladat megmutatja testünk arányait, testünk részeinek egymáshoz való viszonyát.
A tükör nemcsak a mozgásfejlődésben, testséma kialakulásában tud nekünk segíteni, hanem a beszédfejlődésben is. Ha közel lépünk a tükörhöz, és úgy ejtjük ki a hangokat, könnyebben észre vehetők az esetleges képzési hibák, és sikeresebben javíthatók. Ha nincsen gyermekünknek beszédhibája, akkor is szép beszédre, helyes artikulációra ösztönzi, ha a tükör előtt mondja a verset, éneket. Ezek a gyakorlatok a helyes testtartást is segítik, láthatják fejüket, törzsüket, végtagjaikat, miközben szavalnak.
A tükör-játékok az énkép kialakulásában is segítenek: ez vagyok én, ilyen vagyok én, ilyennek látnak mások. (És! Ilyennek szeretném, hogy mások lássanak)
Néha amikor bekukkantok a gyerekszobába, látom, hogy gyermekeim „drámáznak” a tükör előtt. Férjemmel így hívjuk, amikor pörögnek, táncolnak, balettoznak, beöltöznek, énekelnek, egyszóval szerepelnek - a tükörnek, azaz maguknak. Ezek a kötetlen, jókedvű játékok is hasznosak, hiszen pontosan azért művelik a tükör előtt, hogy legyen önmaguk számára egy visszacsatolás arról, ahogyan mozognak.
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/263-tuekoer-a-gyerekszobaban#sigProGalleria2905932ea6
Önmegismerésünkhöz és helyes önértékelésünkhöz fontos, hogy önmagunkat lássuk, megtapasztaljuk különböző helyzetekben, és lehetőségünk legyen saját magunkhoz és másokhoz képest is „megvizsgálni” magunkat. A gyermek is ezt teszi, amikor játszik, és figyeli magát és környezetét. A tükörben való nézegetéstől nem lesznek beképzeltek, nagyképűek, hiszen olyannak érzékelik magukat, amilyenek. Nem látják magukat sem szebbnek, sem karcsúbbnak, sem magasabbnak, viszont egy kis önbizalomra szert tehetnek, ha megfigyelik, mi „áll nekik jól”.
A tükör igazi előnyeit tükör nélkül „hasznosítjuk”. Ha az iskolai ünnepségen látjuk, hogy gyermekünk milyen gyönyörűen, helyes testtartással, összezárt lábakkal, nem dülöngélve és ingecskéjét piszkálgatva szavalja a versét, akkor jusson eszünkbe, hogy milyen jó, amikor játszva tanulnak meg fontos dolgokat.
Ha tanácsra van szükséged, szívesen segítünk: Otthontanácsadás
