Minél többször és több helyen fordulnak meg gyermekeink, annál inkább feltűnnek majd nekik azok az otthoni szokások, amelyeket mások másként csinálnak. Saját otthoni életüket össze fogják hasonlítani az unokatesónál, a barátoknál, a szomszédnál, egyik és másik mamánál tapasztaltakkal, és előbb-utóbb szóba is hozzák majd: "Anyu, képzeld, a Zsuzsiéknál...", "A mami úgy szokta...", stb. Hogyan reagáljunk ezekre az észrevételekre? Néhány gondolat, ami segíthet:
- Szokásaink életmódunk részei, nem lehet és szabad őket külön elemezgetni, és azokat "jónak" vagy "rossznak" beállítani. Senkiét sem. Otthoni szokásaink egy felépített rendszer részei, amit - jó esetben - tudatosan választunk magunknak, hogy hétköznapjaink gördülékenyek, jó hangulatúak legyenek.
- Vannak olyan szokások, melyeket a napi rutin alakított ki, amelyeket kiállt az idő és a család próbája. Megszoktunk egy napirendet, szobabeosztást, megtaláltuk tárgyaink tökéletes helyét, azért, hogy egyszerűsítsék életünket.
- Vannak olyanok szokások is, melyeket a mi saját közösségünk választott. Ilyenek a gyermekeinket megnyugtató rituálék, a hozzájuk igazodó kedves tevékenységek, melyek kialakulását, "eredetét" sok esetben csak mi ismerjük.
- A szokások biztonságot is nyújtanak, a kisgyermekeknél és idős embereknél ez hatványozottan igaz. Ha valamit mindig úgy teszünk, oda rakunk, az biztonságérzetet jelent nekik.
- Ahogy nőnek gyermekeink, és egyre nagyobb térben és közösségben mozognak, egyre többször találkoznak olyan dolgokkal, amelyeket "mi is így szoktunk" és olyanokkal is, amelyeket "mi nem így szoktunk". Az összehasonlítás szükséges, hiszen ettől lesz számukra egyre kerekebb és kerekebb a világ, de fontos, hogy ezt kellő nyitottsággal, és ne elzárkózva fogadják.
- Ha beszélnek tapasztalataikról (mert kikívánkozik belőlük), akkor nyugodtan mondjunk olyan választ, ami "semlegesíti" a helyzetet. Tényleg? Zsuzsiék így szokták? Nekik biztosan az lehet furcsa, ahogyan meg mi szoktuk.
- Ami szokatlan, azt kezdetben talán nehezebb elfogadni, vagy feszélyezheti a gyermekeket (és a felnőttet is), de a másoknál tapasztalt szokatlanságok előbb-utóbb már fel sem fognak tűnni. A barátokat, rokonokat kiismerjük, és elfogadjuk azt a szokásrendszert, életmódot, ahogyan ők élik az életüket. Megszokottá válik.
- Az alkalmazkodás, empátia is tanulható, és fontos szerepe van a jövőbeni élethelyzetekben is. (Kollégiumban, albérletben, lakótársaikkal, párválasztáskor) Neveljünk nyitott, elfogadó gyermekeket!
Laky J. Eszter
View the embedded image gallery online at:
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/326-otthoni-szokasok-gyerekszemmel#sigProGalleria7685a5d26c
Kapcsolódó cikk:
Saját otthonunk és saját rendünk
Képek forrása: -
