Figyelték már gyermeküket, miközben valamin (rajzon, gyöngyökön, gyurmafigurán) szorgoskodtak kis ujjaik? Óriási energia-befektetéssel készül a mű. Bármiféle alkotási folyamat önmagában is örömet okoz, de a pozitív visszajelzés, a megerősítés, a szülő (óvónő, tanító) öröme, mosolya tovább fokozza ezt az élményt a gyermekben.
„Én készítettem!”
Az, hogy miként fogadjuk a gyermek által készített tárgyat, meghatározhatja további motivációit. Mérlegel. Érdemes készítenem? Tetszett másoknak? Örültek neki? Ha azt tapasztalja, hogy nem érkezett rá megfelelő visszacsatolás, kioltjuk benne a vágyat, hogy újból készítsen. Az is elképzelhető, hogy más tevékenységhez sem kedvvel fog hozzá. Ha készít valamit gyermekünk, odafigyeléssel, valódi érdeklődéssel vegyük kézbe. Dicsérjük meg, mondjuk el, melyik része tetszik különösen, és keressünk egy helyet a falon, polcon, hűtőszekrényen, akárhol, ahová kitesszük! További produktumokkal fogja meghálálni.
Nem csak a nagyon ügyes gyermek készít szívesen kézműves dolgokat. Hallottam már szülőt panaszkodni, hogy az ő gyereke nem ügyes, azért nincsen otthon filctolla, ceruzái.
1. A szülő gyakorlatilag elzárja a gyakorlás lehetőségét is gyermekétől. A gyerek mindig mindenben szeretne ügyesedni. Először csak az alacsony csúszdáról csúszik le, majd a magasabbról is kipróbálja. Először még pótkerékkel biciklizik, majd megpróbál a nélkül is. Először még a ceruzát sem tudja helyesen megfogni, később már autót rajzol vele.
2. Ha nem is kiemelkedően ügyes valamiben, azért maga a tevékenység örömet okoz neki. Azért, mert nem vagyunk profi szakácsok, azért még minden nap lelkesen főzünk, és elfogy az ebéd. Örüljünk neki, ha olyan tevékenységeket is szívesen végez, amiben ő kevésbé jó. Az öröm érzése kapcsolódjon minden tevékenységhez!
3. Egy szülőnek mindig a saját gyermeke által készített tárgy legyen a legkedvesebb! Ne mondjuk a gyermekünknek, hogy a Pirike rajza de gyönyörű! Ha ő magától mondja, hogy neki melyik ovitársának a munkája tetszik, akkor mi is elmondhatjuk a véleményünket, persze kiegészítve azzal, hogy nekünk az övé tetszik a legjobban.
4. Kislányom nagyon ügyes minden finommotoros tevékenységben, de nem igazán jó futó, ugró, mászó, csúszó. Erről úgy szoktunk beszélgetni, hogy példákat mondunk. Példa barátokkal: egyik barátja nagyon bátor, villámgyorsan gurul le a lejtőn a kismotorjával, de a bújócskánál nem tudott tízig elszámolni. Példa a családban: anyával jókat lehet táncolni, de apával a dolgok működéséről, szerkezetéről sokkal jobb beszélgetni. Vagy mesefigurás példa: az egyik mesehős nagyon eszes, a másik nagyon erős. Szerencsére mindenki másban ügyes, ezért nem unalmas a világ. Pszichológiailag nagyon fontos, hogy a gyermek lássa, mindenki értékes valamiben.
5. És: nem egy tulajdonságunk határoz meg bennünket! Ha a kisgyermek kezdetben azt a visszajelzést kapja – pont a szüleitől, akiknek a véleménye sokáig az egyedüliként meghatározó számára-, hogy valamiben ő nem ügyes, akkor azt kivetíti mindenre. Ő még nem összetett személyiségként tekint magára (én vagyok, aki ilyen is, meg olyan is, meg amolyan is), hanem egy tulajdonság alapján ítéli meg magát. Nem ügyesen rajzoló gyerek = nem ügyes gyerek.
6. Tegyük el gyermekünk munkáit, majd hónapokkal később vegyük elő! Akkor nem csak másokkal való összehasonlításban láthatja magát, hanem saját példán is. Rá fog csodálkozni, hogy a hónapokkal előbb készült rajzához képest mennyit ügyesedett. És megerősíti: érdemes és jó alkotni!
7. Utoljára, de nem utolsó sorban említeném meg, a rajzok elaborációs funkcióját. Amikor a gyermek játszik, rajzol, akkor nem csupán alkot, hanem élményeket dolgoz fel. Kislányomék óvodájában gyűjtöttek a vörösiszap-katasztrófában megrongálódott egyik óvodának. Nagyon érdekelte, hogy mi történt ott: vajon hova járnak oviba azok a kisgyerekek, akiknek tönkrementek a játékai? Napokig rajzolt a katasztrófáról, ez segített neki feldolgozni ezt a számára ismeretlen, érthetetlen élményt.
Ha a gyermekmunkákat kitesszük a falra, az nem csak a gyermeknek okoz örömöt, hanem a szülőnek is. A gyermekmunkáknak olyan kisugárzása van, mint semmi másnak! A keszekusza vonalak, az erőteljes színek, a sajátos ábrázolási világ lenyűgöző! Tele van energiával, melyből mi magunk is meríthetünk. A lakberendezésben érdemes ezt a lehetőséget kihasználni!
Tegyük a lakás minél több pontjára gyermekünk munkáit, és élvezzük pozitív hatásait!
Laky J. Eszter
