Gyermekünk igényei, kívánságai alapján elkészül a szuper gyerekszoba, ahol nap mint nap boldogan játszik. Szívesen fogadja a barátokat, a szomszéd gyerekeket, hogy nekik is megmutassa. Mindenki elégedett.
Aztán mi is vendégségbe megyünk, és gyermekünk lelkesedése a szomszéd kisgyerek szobája láttán az egekbe szökik. „Hú! Anya, nézd, milyen jó szobája van! Anya, én is ilyet szeretnék!” Tényleg olyan jó ez a szoba? Tényleg jobb, mint saját gyermekünk újonnan kialakított kuckója? Ne ijedjünk meg, nem!
Új szoba= új inger
A gyermek falja az új ingereket. Szeret új gyerekekkel játszani, új játszótérre menni, új cukrászdában fagyizni, és új gyerekszobát kipróbálni. Ingeréhségét csillapítja ilyenkor, hisz annyi mindent nem ismer még a világból! Míg ezelőtt csak anya karjában, és saját, megszokott környezetében érezte magát biztonságban, most úgy érzi, otthon „uncsi”. Új játszótársakat, új programokat, új helyszíneket szeretne kipróbálni. Kutatni, keresni, felfedezni szeretne. Ennek pedig örüljünk, mert erre az olthatatlan kíváncsiságra, tudásvágyra, ingerszükségletre alapozhatunk, ha eljön az iskolakezdés ideje.
És mit tegyünk, ha minden gyerekszoba „szebb”, mint az övé? Néha szükség van saját szobáján belül is apróbb változtatásokra, ez akár délutáni programként is kiváló lehet: áthelyezzük néhány polc, illetve tároló tartalmát, vagy új helyet találunk a játékkonyhának, kicseréljük a párnákat.
Néhány cserebere, és pár napig saját szobáját is lelkesebben támadja meg. Mi pedig szusszanhatunk… a következő átrendezésig.
Laky J. Eszter
