Karácsony előtt, vagy egy-egy szívszorító tévériport kapcsán mindig vannak, akik összegyűjtik a már fölösleges tárgyaikat, és felajánlják azoknak, akik rászorulnak. Ilyenkor előkerülnek jó állapotú bútorok, ruhadarabok, könyvek, játékok, takarók, még működőképes, csak nem használt műszaki cikkek is.
Ha szeretnénk adni, azt máskor is megtehetjük. Például: rendrakásnál kiszortírozott, még használható holminkat elajándékozhatjuk, felajánlhatjuk másoknak…
Sokkal könnyebb megválni azoktól a tárgyaktól, amire nincsen szükségünk, ha tudjuk, másnál jó helye lesz. Sokkal jobb érzés megkeresni a hasznos helyét egy bútordarabnak, vagy ruhacsomagnak, mint szemétnek nyilvánítani és a kukába dobni. Ami számunkra hasztalan limlom, törött bútor, az lehet, hogy másnak télire tűzifa. Ami nekünk ódivatú kabát, az talán másnak még hordható meleg ruhadarab a zord napokon. Ami nekünk dedós játékfigura, plüssállat, az lehet, hogy valahol egy kisgyermeknek kedves játéka lehet.
Amikor kirámolunk a gardróbból, vagy a padlásról, gondoljunk azokra, akiknek a lakásában nem halomba rakott holmik vannak, hanem üres szekrények és kamra. Keressük meg a módját, hogy miként tudjuk hozzájuk eljuttatni azt, amire esetleg szükségük lehet! Szeretetszolgálatoknál, családsegítőknél, helyi médiákban biztosan segítenek. Talán, ha mi teszünk valamit, a szomszédunk is fog. Talán a szomszéd szomszédja is.
Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy mások számára is hasznavehetetlen tárgyakkal ne sértsünk meg senkit emberi méltóságában!
„Adni annyi, mint megosztani. Tehát kapni is. Azzal, hogy figyelmet, ajándékot, bókot, mosolyt adunk, köteléket szövünk, lehetővé tesszük a befogadónak, hogy kevésbé érezze magát egyedül, s hogy magunkat is kevésbé elszigeteltnek érezzük.” (Isabelle Filliozat)
Laky J. Eszter
