Milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk a tájak?
Milyen érzelmeket a tájakról készült fotók?
Hogyan lehet egy élményt, egy érzést pillanattá változtatni úgy, hogy azt a befogadó ne pillanatként élje meg, hanem önmagában hozzáadva időt, teret, kultúrát, embereket, állatokat, növényeket, életeket. Egy pillanatkép, ami kitágítja a lehetőségeket. A jó fotó pont annyit ad, hogy még mi is tudjunk hozzáadni. Az origón olvasható, hogy a Lonely Planet a legszebb tájképet kereste, és a befutók lesznek majd láthatók a kiadó Twitter-oldalán, háttérképként. A pályázatra több mint 300 képet küldtek be két hét alatt. A legszebbeket megnézhetjük itt.
Hat tájkép – hat élmény. Tájfotók, melyeket érdemes környezetpszichológiai, és művészetpszichológiai szemmel is megtekintenünk.
A tájkép két csatornán is elér hozzánk:
• Mint az adott környezet által kiváltott érzelmek, élmények: a tájak, elemeivel együtt olyan hatást keltenek, hogy szinte érezzük a levegőt, mintha körülölelne bennünket a látvány. Ott vagyunk, de mégsem. A tájképet készítő fotós saját környezeti élményeiből szeretne nekünk továbbítani egy szeletet – vagy mindent?
• Mint fotó, műalkotás is, ami azért készült, hogy a befogadóból valamilyen érzelmet váltson ki. Személyiségünk, érzékenységünk, életkorunk, kultúránk (stb.) is meghatározza, hogy miként fogadjuk be. A kép készítője egy fotóba szeretné sűríteni élményeit, és szeretné megtalálni azt a pillanatot, azt a beállítást, azt a technikát, amivel, mint műalkotás megtalál bennünket.
A tájfotó kétféle útját ellenőrizhetjük magunkon is, ha két megközelítésből próbálunk közülük választani:
• Melyik fotó tetszik legjobban, mint adott környezet reprodukálása?
• Melyik fotó tetszik legjobban, mint műalkotás?
„A művészi fotó is lehet maradandó. Azért, mert a letűnt korokat, korszakokat, érzéseket, a kor szülte művészi véleményeket a fotográfiák képesek megőrizni és közvetíteni. És azért is, mert nem száraz dokumentációként, hanem eleven, a személyiséget dinamizáló, esztétikai örömöt nyújtó formában őrizheti a fotó az információit. De leginkább azért lehet maradandó esztétikai értékű egy fénykép, mert a fotóértő néző aktív: a befogadáskor életre kelti a fényképek világát.” (…) „A fényképi világ és pszichikus tartalmaink szembesítésekor azok az élményminták mobilizálódnak tehát, amelyek nemcsak egy fényképi ingeranyag befogadásakor, hanem máskor is, bár más összeállításban, más hangsúlyokkal és más kicsengéssel működnek. Működésük közben valósítva meg a fotóművészet életünkre gyakorolt hatását. (Féjja Sándor: Fotopszichológia)
Laky J. Eszter
