Kislányom ma délelőtt, ahogy azt máskor is tenni szokta, kezembe adta éppen elkészült rajzát. Gyönyörű Télapó rénszarvasszánnal. „A Télapónak készítettem!” – tette hozzá óriási lelkesedéssel. „Még egy picit arra ráérünk…” – feleltem, de ő addigra már újabb rajzot kezdett el, az Angyalkának.
Ahogy kipihentük a tanévkezdést és a szüreteket, máris Mindenszentekre készülünk. Párhuzamosan bekapcsolódnak a Mikulás-csokik, és a karácsonyi akciózás. Csak én érzem úgy, hogy minden összefolyik? Hogyan lehet egyszerre készülni Halottak napjára, és Adventre? Megfűszerezve Halloween-nel.
Az üzletekben, rögtön a bejárat mellett már felsorakoznak a koszorúk, tökök, szaloncukrok, azt sem tudjuk, mihez nyúljunk hirtelen. Mintha mindennel el lennénk késve – október közepén. Én szeretek lassan készülni, az ünnepnek, alkalomnak megfelelő hangulati beállítódással. Szeretteimre, a szép emlékekre, és fájó pillanatokra gondolva Mindenszentek előtt. Utazunk, készülünk, rendbe tesszük a sírokat. Majd virágokkal, és gondolatainkkal együtt megállunk kicsit csendben, a pislákoló mécses fényébe merengve… Szükségem van erre az érzésre. Aztán a Mikulást várni már vidám esemény, és az adventi készülődés is nagy izgalom a kisgyermekes családoknak. De csak december elsejétől. Oké, hogy anyagi okok miatt az emberek beosztják már korábbi hónapoktól az ajándékok vásárlását, de gyermekeinkkel mi tudjuk megtaníttatni az ünnepek értelmét, mi tudjuk átadni a hangulatát. Ne árasszuk el őket októberben karácsonyi mindenfélével a kirakatokban! Főleg azért sem, mert a gyermek időérzéke, az időhöz való viszonya egészen másként működik, mint a felnőtteké. Nagyon-nagyon sokszor kell még addig meghallgatnunk, hogy „Mikor jön már a Télapó?”.
Adjunk közösen értelmet az ünnepeknek, lelkünket is öltöztessük alkalomhoz illően, majd kicsit szusszanva lépjünk tovább… Legyen időnk magunkra, egymásra, érzelmeinkre! Mindent a megfelelő időben. Nagyon fontos!
Laky J. Eszter
