Régi ismerősömmel találkoztam, egyikőnk sem volt kaposvári: ő gyermekként, én húsz évesen kerültem ide. Elmesélte, annak idején azt mondta édesanyjának, olyan neki ez a város, mintha egy erdőbe költöztek volna.
Annak, aki itt nő fel, talán fel sem tűnik, hogy micsoda fantasztikus élményt nyújtanak az utcák fái, virágai, melyek az épületekkel egyenrangúan foglalják el helyüket, bármerre is indulunk. Talán, aki ide született, az kevésbé csodálkozik rá a bájos rigódalra, a hárs illatára, a terebélyes platán szépségére. Én viszont minden alkalommal megteszem. Úgy indulok sétálni, hogy tudom, értékelni, érezni kell, mert nem mindenki részesül ilyen lakókörnyezetben. Minden, ami körülvesz bennünket, amit észlelünk és amivel érintkezünk, az hatással van ránk. Ha szerencsénk van, pozitív ez a hatás. És nekünk, kaposváriaknak szerencsénk van.
Nem tudom, létezik-e arra vonatkozóan bármilyen adat, hogy a különböző településeken mennyire egészségesek (vagy sem) mentálisan az ott lakó emberek, illetve milyen a közérzetük, de én azt gondolom, ha tudatosan választjuk és használjuk lakóhelyünket, azzal máris tettünk valamit saját pszichés jóllétünkért.
Míg mások zajos és forgalmas útvonalon jutnak el A-ból B-be, Kaposváron minden könnyedén megközelíthető. Ha kicsit korábban kelünk, talán még buszra sem kell szállnunk. Legyen a mindennapjaink része a séta, nyissuk ki érzékeinket, és gyűjtsünk magunknak energiát: kis virágból, zümmögő méhecskéből, virágillatból. Ne siessünk, mert akkor nem fogjuk észrevenni! Lassan lépkedjünk, gyermekünknek is mutassuk meg, amit látunk: „Nézd csak, az a rigó visz valamit a csőrében!” A lehetőséget megadja a város: szépséges parkokat, rendezett tereket, tarka virágágyásokat és virágtartókat. Belvárosunk díszfái épp csak akkorára nőnek, hogy ne takarják ki műemlék jellegű épületeink arányos vonalait, szobraink barátságos alakjait. Körben, nagyobb társaik viszont határozottan borulnak össze ágaikkal, hogy megvédjék házainkat, és otthont adjanak madaraknak, mókusoknak. A füves-fás területek tompítják a lakótelepek szögletességét is, megszüntetik a felsorakozott emeletes házak monotonitását. Itt minden utca picikét szelídebb.
Városunk nem csupán közérzetünkért tesz, városunk nevel is bennünket. Aki esztétikus, rendezett környezetben él, annak ez természetes igényévé válik, és saját portáján is igyekszik rendet tartani. Sajnos mindenhol vannak rongálások, szemetelések, de kevesebb ilyen eset tapasztalható ott, ahol fontos a SZÉP. Legyen fontos – saját jólétünkért!
Laky J. Eszter
