Osztálykirándulások, tanulmányi utak alkalmával szinte már gyermekként belénk ivódott, hogy a múzeumlátogatás az valami unalmas, felesleges dolog, ahol viselkedni kell. Nem szabad beszélgetni, csak libasorban lehet haladni, tilos a kiállított tárgyakhoz közel menni; azaz, csupa-csupa olyan figyelmeztetés, ami ellentétes a gyermek-léttel. Pedig a gyermek kíváncsi lény, a múzeum pedig nagyon érdekes intézmény.
Sokadik éve látogatok el családommal a Múzeumok éjszakája rendezvényeire, és bevallom, ezen az estén nekem is minden tárlat megtekintése nagyobb élmény, mint máskor. És ezzel nem vagyok egyedül. Fantasztikus látni a nyüzsgő gyereksereget, ahogyan a termek és vitrinek között, megfeledkezve szigorú szabályokról, lelkesen, percről percre újabb élményekkel gazdagodva veszik birtokba a múzeumot. Ugyanazt az épületet, ahová már iskolás vagy óvodás csoportjukkal máskor is ellátogattak. Csak most más, mert mindennek lehet gyermek-módján örülni.
Már az is egyértelműen motiváló, hogy nem nappal lépünk be eme érdekes birodalomba, hanem egy szép nyári estén, apával és anyával, mert most mindketten ráérnek. Nem érezni esti fáradságot, helyette felfokozott hangulatban, lelkesen lehet rácsodálkozni érdekes bogarakra, régészeti leletekre, műtárgyakra. Közben az utcáról népzene és népdal hallatszódik be, és többen, nézelődés közben, lábukat az ütemre mozgatják. Most lehet hangosabban örülni, és hívni anyát, - aki kicsit lemaradt -, hogy „Nézd, nagyobb ez a sas, mint én!” Nem fog senki rosszallóan ránk nézni. Lehet, hogy még egy mosolyt is csalunk a teremőr arcára, aki szintén jobban szereti a vidámságot látni. Talán több maszat lesz ilyenkor az üvegeken, de biztosan úgy lép ki minden kicsi gyermek a kapun, hogy látta a sarokban megbújó süncsaládot és az érdekes tőrt is, amiről eddig minden alkalommal lemaradt, mert apró részleteit csak közelről lehet igazán megszemlélni.
Fontosak a szabályok, mert megmutatják a határokat, megtanítják nekünk a társadalmi normákat, de a gyermeket gyermekhez igazodó programokkal lehet érdeklődő, kultúrát szerető felnőtté nevelni. Mondjuk egy olyan szép estével, mint amilyen minden évben a Múzeumok éjszakája.
Laky J. Eszter
