Azt hiszem, örök kérdés, hogy a szülő mennyire folyjék bele a gyermeke terveibe, döntéseibe. Egy példával indítanám: ismerőseink gyermeke járt nálunk, kislányomhoz jött játszani. Elővették a játékhangszereket, sorra próbálták ki őket. A vendég nagylány zeneiskolába is jár, ügyesen szólaltatta meg a különböző dallamokat, közben szolmizációs hangokat is motyogott. Kislányom felém fordult, és megkérdezte, ő is tanulhat-e majd hangszeren játszani. Én azt válaszoltam, ha lesz kedve, természetesen igen. A vendég iskolás lány közben odaszólt csalódottan: „Engem bezzeg nem kérdeztek meg, hogy akarom-e…”.
Gyermekünkért
Gyakori nevelési hiba, hogy a szülők gyermekük nevelésénél pont a gyermekük akaratát, képességeit, személyiségét nem veszik figyelembe, amikor döntenek valamiről. Sajnos legtöbbször azért sem változtatnak attitűdjükön, mert teljesen meg vannak róla győződve, hogy GYERMEKÜKÉRT teszik, csupa jó szándékkal. 
Sok esetben a gyermek felnőttként sem kapja meg a szülőtől az önálló döntések jogát. A szülő – még mindig csupa-csupa jó akarattól vezérelve – ruhát, autót, lakást vesz a gyermekének. A felnőtt gyermekének. Első olvasatra még azt is gondolhatnánk, hogy de jó annak, aki felnőttként is ennyi támogatást kap…
De: otthonná válik vajon az a lakás, amit nem mi választottunk? Kényelmes lesz az a bútor, amit nem mi néztünk ki magunknak?
„Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfiaknak és asszonyoknak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek. De amelyik ház nem úgy épül, és nem azok építik, (...) az olyan házba hiába jön asszony, az olyan ház nem lesz hosszan tartó békés otthona senkinek.” (Wass Albert)
Kérdezd meg, mit szeretne!
Minden ember úgy tanul, hogy kérdez. Kérdezünk, ha valamit nem értünk, ha valamit nem ismerünk, ha valamiben nem vagyunk biztosak, ha valamiről többet szeretnénk tudni, vagy kíváncsiak vagyunk más véleményére is. A válaszok pedig segítenek eligazodni, mérlegelni, és segítenek dönteni. De ne döntsenek helyettünk!
Ha a szülő valóban segíteni szeretne, ő is kérdezhet!
Miben tudok segíteni?
Szeretnéd, hogy…?
Mire van szükséged?
Ha a szülőnek van rá lehetősége, hogy gyermekének felnőttként is támogatást nyújtson: például egy lakás vásárlásával, akkor is a választás, a felelősség, a döntés legyen a gyermeké. Ha a szülő biztos magában, és nevelésében is, akkor tudja, hogy gyermeke is jó döntést fog hozni. 
És az a lakás, ami tényleg a gyermek választása, abból otthon lesz. Békés, nyugodt, felhőktől mentes, mindig napos otthon.
"Nem az az önzés, ha úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, hanem ha elvárjuk másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy nekünk tetszik." (Oscar Wilde)
Laky J. Eszter
