A balesettel, bűncselekményekkel foglalkozó híradásokat igyekszem elkerülni, de valahogy a héten több alkalommal futottam bele ilyenekbe. A hírhez kapcsolódó kommenetek késztettek írásra, ugyanis fórumokon arról vitáztak, hogy adott környék, ahol a bűncselekmény történt, mennyire biztonságos. Nem rendőrségi statisztika alapján vitáztak, a környék szubjektív megítélése azonban nagyon szélsőséges volt.
Mitől tudhatjuk, hogy egy környék biztonságos?
1.Tapasztalatok alapján: Nyilván, ha saját magunk tapasztaltuk, hogy többször járőrözött a rendőr, és polgárőrség is működik, akkor megállapítjuk, hogy biztonságos, mert bízunk az ő jelenlétükben. Ha pont az ellenkezőjét tapasztaljuk: sok a gyanús alak, már több szomszédnak ellopták a biciklijét, akkor a környéket „nem biztonságosnak” ítéljük.
2.Tájékozódás alapján: Ha semmilyen tapasztalatunk nincsen, arra tudunk hagyatkozni, hogy mennyire ismerjük, vagy sem a környéket. Ha ismerjük, gyakran járunk arra, tudunk tájékozódni, az adhat egy biztonságot. Ha még nem jártunk azon a városrészen, utcán, óvatosabbak vagyunk. Az ismeretlen, idegen hely mindig körültekintésre késztet.
3.Ismereteink alapján: Nemcsak a szűk környezetünkre szoktunk fókuszálni, a tágabb élőhelyünkre is igyekszünk figyelni: városunkban hol, mikor mi történik.
4.Érzelmeink alapján: Saját lakóhelyünkkel kapcsolatban mindig elfogultabbak vagyunk. Azt a helyet, ahol mi magunk nevelkedtünk, vagy ahol gyermekeinket neveljük, vagy az első otthonunk környékét mindig kicsit védettebbnek érezzük. Mi védjük, azáltal, hogy pozitív érzelmekkel töltjük meg. Kedvessé, széppé válik, el sem tudjuk képzelni, hogy szeretett helyünk nem biztonságos. Azonban, ha felruházzuk pozitív érzelmekkel, tulajdonságokkal, már torzulhat a kép. Kevésbé fogjuk észrevenni a gyanúsat, a furcsát, nem arra fókuszálunk.
Amikor pár éve, ősszel beköltöztem abba a közbe, ahol most lakom, szinte egyáltalán nem ismertem a környéket. Sötétnek, idegennek tűnt. Az évek során megismertem a lakókat, tudom, ki melyik épületben lakik. Ha bekanyarodik egy autó, tudom, hogy hol szokott megállni, ki fog belőle kiszállni. Tudom, hogy melyik utcai lámpa alatt van sötét, mert évekkel ezelőtt kiégett, és a furcsa hangok, amiktől kezdetben féltem, csak a hátsó garázssor ajtóinak záródása, vagy a fölső szomszéd ereszti le a redőnyt. Ami igazán biztonságot ad, az a közösség. Figyelünk egymásra, egymás otthonára. Tudjuk, mikor van a szomszéd néni kórházban, ők is tudják, hogy üres lesz a lakásunk, amikor pár napra elutazunk.
Önök is figyeljenek egymásra, szomszédjukra, a kisgyermekekre, idős emberekre!
Laky J. Eszter
