Bár annak idején talán mindannyian azt tanultuk, „Magyar ember evés közben nem beszél”, szerintem a közös étkezések kitűnő (sok esetben egyedüli) lehetőséget adhatnak arra, hogy egy jót beszélgessünk egymással. Ha szétnézünk a kávézókban, presszókban, teraszokon, éttermekben, akkor mindig jó hangulatú, mosolygós embereket láthatunk. Ez nem véletlen…
Emlékszem, gyermekkoromban az igazi vidám sztorik mindig valami közös eszemiszom kapcsán jöttek elő: szüreteken, disznótorokon, évfordulókon, lagzikon. A szűk családdal töltött vacsorák, ebédek, inkább meghittebbek, halkabbak voltak, de szintén kedves emlékként maradtak meg a szívemben. Nálunk szinte sosem fordult elő, hogy valaki egyedül evett. Ha úgy alakult a nap, hogy egyikőnk később érkezett, akkor is volt társa, aki melléült, akivel együtt jobb ízű volt a falat.
A családok napi ritmusa, a programok és kötelességek nagyon leszűkítik a családi együttlétekre fordítható időt. Keveset vagyunk azokkal, akiket szeretünk, és ezek az alkalmak is sokszor „elúsznak”. Legalább az étkezésekkor legyünk együtt!
A nappalit szoktuk családi szobának hívni, de legalább ilyen fontos az a hely is, ahol együtt étkezünk. A legjobb, ha van egy kényelmes étkezőszoba, ahol mindenkinek megvan a saját, megszokott helye. Az asztalt együtt körülülni akkor is élmény, ha nincsen háromfogásos ebéd. Ilyenkor nem csak a hasunkat tölthetjük meg, hanem könnyed, kellemes hangulatban beszélhetjük meg, kivel mi történt aznap. Az a jó, ha az együtt élőknek szokásukká válik, hogy összeülnek egy picit, és nem csak a főétkezések kedvéért. Ha az étkezőasztal nincsen eldugva, akkor még jövet-menet is leülhetünk egy kávéval, teával, sütivel. Aztán az is lehet, hogy olyan jól elbeszélgetünk, hogy „ottragadunk”. Ezek a közösen eltöltött asztal melletti beszélgetések kapcsolatainkat is erősítik.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/243-etkezunk#sigProGalleriacdf3bafc1e
Minél otthonosabb, barátságosabb, kényelmesebb az étkezőhelyiségünk, annál gyakrabban lesz kedvünk odatelepedni. Érdemes ablak, terasz közelébe tervezni, akkor még hangulatosabbá válik a tér (és oldottabbá a beszélgetés), kerüljük viszont a falak közé beszorított, nyomasztó zugokat, mert onnan csak menekülünk, amint lehet. Az is jó, ha minden, amire szükségünk lehet, kéznél van, vagy legalábbis a közelünkben, akkor nem fog anya folyton felpattanni, és percekre eltűnni. Ha elfér, jó szolgálatot tehet egy tálalószekrény, a dekorációkkal viszont bánjunk csínján (annyit vállaljunk be, ami nincsen útban)! A színek, a minták legyenek egymással harmóniában, ízléses környezetben mindenki szívesebben eszik. Ha nincsen elég természetes fény, akkor mindenképpen egészítsük ki mesterséges fényforrással: szeretjük látni azt is, amit eszünk, és a körülöttünk lévőket is. Televízióra nincsen szükség az étkezőben, elvonja a figyelmet a családról, egymásról.
Általában az otthont használóktól függ, hogy az étkező mennyire válik személyes térré. Akik többnyire csak maguk használják ezt a helyiséget, lehet, hogy itt gyűjtik a személyes tárgyaikat, esetleg családi fotók is díszítik a falat. Akik gyakran hívnak vendégeket, valószínűbb, hogy semlegesebb dekorációt választanak ide. Egy a fontos, mindig nekünk tetsző, hozzánk illő legyen!
Amikor csak tehetjük, üljünk le, és fogyasszuk el reggelinket, ebédünket, vacsoránkat együtt! Testi és lelki egészségünk miatt is fontos, hogy nyugodt környezetben, és lassan együnk. Adjuk meg a módját, érdemes!
Laky J. Eszter
Képek forrása
