Nemcsak személyekhez, hanem helyekhez és tárgyakhoz is kötődünk. Ha otthonunk jól működik, itt kötődéseink találkoznak, összekapcsolódnak, és bennünket erősítenek.
Akikkel otthonunkon osztozkodunk, azokkal hétköznapjainkon is: egymás életének szereplői vagyunk, rendszerben, együtt jóban és rosszban. A családi élmények beleivódnak az otthon-élményeinkbe, egyre erősebben kötődünk egymáshoz, és ahhoz a térhez is, amit közösen „használunk”. (De: nem csak pozitív lehet az érzelmi kötődés!) A helyhez való kötődés különösen erős lehet ott, ahol generációról generációra öröklődnek a jogok, és az otthonról olyan emlékek is továbbadódnak, melyek szereplői ma már nincsenek velünk, de valamikor ott éltek, ahol mi. A családi történet itt a hely történetét is meghatározza, a miénk érzése sokkal mélyebb gyökerekhez vezet, mint másoknál (a mi családunké, a mi őseinké).
Nem kötődünk azonnal ahhoz a helyhez, ahová beköltözünk, bármennyire is tetszik nekünk. Érdekes, hogyan alakul át egy szükséglet (kell egy lakás, ahol lakhatom) otthonná, fontos kötődési hellyé. „A helykötődés nem valamiféle állapot, hanem az egész életet átható folyamat.” (Dúll Andrea)
Egy újonnan felépített otthonnál először csak azt érezzük sajátunknak, ami a becsukott ajtó mögött található, később már a lépcsőház, az utca, a környék is a mi lépcsőházunkká, a mi utcánkká, a mi környékünkké válik. (Kötődhetünk egyébként kultúrához, tájhoz is.)
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/262-harmas-kotodes#sigProGalleria150309db76
Rengeteg tárgyat „használunk el” életünk során, otthonunk bútorait, saját életterünk tárgyait mégis hosszabb ideig birtokoljuk, a tartós birtoklással pedig kötődés is kialakul. (Nagyszüleinket egész életükben kiszolgálták bútoraik, ritkán egészítették ki azokat, melyek a menyegzővel kerültek otthonukba.) Otthoni tárgyaink között vannak saját (csak mi használjuk), és kollektív tárgyak is (együtt használjuk, közösek), ezek egyre értékesebbé és kedvesebbé válnak, nem szívesen válunk meg tőlük. A megszokott tárgyak biztonságot is jelentenek, a gyermekeknél és az idős embereknél ez még jelentősebb.
Az otthon elsősorban pszichológiailag hat ránk, nem objektív tulajdonságait érzékeljük. A számunkra legfontosabb személyek, tárgyak és helyek együtt jelentik otthonunkat, pont ettől válik különlegessé, és egyedivé, és ezért nehéz, ha ez a hármas kötés (költözés, válás, stb.) valahol sérül. Vigyázzunk egymásra, és otthonunkra!
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
