„Mindenütt jó, de legjobb otthon”, tartja a mondás, mégis vannak olyan emberek, akik nagyon kevés időt töltenek el otthonukban, és szinte csak aludni járnak haza. Keresik a lehetőséget, hogy elmehessenek máshová, és amikor hazatérnek, akkor sem örömmel lépik át a küszöböt, inkább egyfajta közönnyel élik meg az otthonlétet. Vajon miért van ez így?
Nem evidens, hogy otthon lenni jó, és ez sok esetben nem is tudatosul bennünk. Az is előfordul, hogy magunkban, társunkban keressük a hibát, és az a lehetőség még csak fel sem merül, hogy a környezetünk is lehet oka diszkomfortunknak, konfliktusainknak. Bármennyire is furcsán hangzik, otthonunk is okozhat stresszt, ha „nem jól működik”.
Ha valami működik, azaz jól működik, mindegy, hogy egy szerkezet, vagy egy rendszer, akkor mi csak annyit érzünk, hogy jól vagyunk. Nem recseg, nem ropog, nem nyekereg. Lazán tesszük a dolgunkat, anélkül, hogy a működés folyamatára gondolnánk. Ha valahol megakad a fogaskerék, akkor viszont egyből elkezdjük keresni a hibát.
Mit tapasztal az, akinek az otthona nem működik? Ahhoz, hogy felismerjük, mitől rossz a közérzetünk, és mi az oka annak, hogy nem teljesek és harmonikusak a napjaink, időt kell szánnunk arra, hogy megfigyeljük magukat. Őrült mennyiségű dologra kell figyelnünk, és legtöbbször pont magunkra nem jut elég időnk. Üljünk le, amikor csak tehetjük, és „vizsgáljuk meg”, hogy melyek azok a helyzetek, szituációk, helyek, események, melyek számunkra kellemesek, és melyek azok, amiktől feszültebbek vagyunk. Ha a distresszt otthonunkban éljük meg, és egyértelműen a környezetnek is szerepe van benne, akkor érdemes végiggondolni, hogy miként lehetne megoldani a problémát. Az is lehet, hogy az otthonunkon kívül érnek bennünket negatív élmények, de az otthonunk valamiért nem alkalmas arra, hogy kipihenjük magunkat, és feltöltődjünk. Ebben az esetben is szükséges egy kis elemzés, illetve „újratervezés”.
Otthonunk jó esetben a legjobban kontrollálható hely, ezért érdemes tudatosan „építeni”, és az életünkben történt változásokhoz igazítani. Nem mindenki tud „szárnyalni”, ha a lehetőségeket adott négyzetméterbe kell beleálmodni, de ennek ellenére úgy gondolom, kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy a környezet és a személy (én és az otthonom) kapcsolatát együttesen figyeljék, és tapasztalataikat hasznosítsák.
Ha úgy érezzük, nem tudjuk otthonunkat jóízűen birtokba venni, nem érezzük sajátunknak, elhanyagoljuk, vagy éppen költözünk egyikből a másikba, akkor az otthonunk nem az igazi. Ezzel nincsen gond, ha időben felismerjük, és teszünk érte/magunkért. Egyet nem szabad: a helyzetbe beletörődni, és érdektelenné válni.
A jól működő otthon olyan támaszt jelenthet a mindennapokban, mint semmi más, hiszen innen indul el a napunk, ide térünk haza, itt lehetünk együtt azokkal, akit szeretünk, és itt lehetünk igazán önmagunk. Ha elégedettek vagyunk otthonunkkal, az saját pszichénkre is, és kapcsolatainkra is jó hatással van. Életminőségünk megóvása érdekében figyeljünk magunkra, otthonunkra, és ha elakad a fogaskerék, kérjünk segítséget! Megéri!
Laky J. Eszter
Ha úgy érzed, Neked is lennének kérdéseid, keress bennünket!
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/264-jol-mukodo-otthon#sigProGalleriaa49e67a681
Kapcsolódó cikkek:
