Több olyan esemény is van életünkben, amire heteken, vagy akár hónapokon át készülünk (gondoljunk a nyaralásokra, az óvoda- vagy iskolakezdésre), de évről évre a legörömtelibb a karácsonyi várakozás. A családi eseményekre, ünnepekre való készülődés egész folyamata (mit, milyen hangulatban, mikor, kivel) meghatározza azt az élményünket, ami végül fogadni fog bennünket. Gyermekeinknek mi tanítjuk meg, mi az ünnep lényege, a közös készülődéssel, ráhangolódással pedig pontosan olyanná válik majd minden, amilyennek ők szeretnék.
Egy felnőtt ember számára könnyebben bejósolhatók az események, az ünnepekre is „praktikusan” készülünk: recepteket gyűjtögetünk, hozzávalókat vásárolunk, vendégségeket szervezünk, dekorációs kellékek után kutatunk. A gyermek ezzel szemben csodát vár, és varázslatot, ezt keresi a kirakatban, a fényekben, a gyertya lángjában. Az adventi időszak közös családi programjai ezeket a csodákat közelebb hozzák, be az otthonunkba.
Nagyon jó móka a közös varrás, barkácsolás, ami egyrészt lefoglalja a kicsiket (nekik borzasztóan lassan telik az idő, ha várnak valamire), másrészt néhány óra munkával saját dekorációval öltöztethetjük fel a lakást. Minden kézzel, közösen készített dekoráció gyönyörű, de a legszebbek talán azok, melyek a természet kincseiből készülnek. Jómagam azért kedvelem a terméseket, ágakat, virágokat, mert ezekben is benne van a „tökéletlenség” szépsége. Nincsen két egyforma toboz, bogyós ág, vagy alma. Nem kellenek sablonok és fázisrajzok, csak a saját kreativitásunk. A kézbe vett, és megforgatott termés dönti el, hogy hova fog illeni azon a koszorún, asztaldíszen. Ha gyűjtöttünk kukoricacsuhét, abból is sok szép díszt készíthetünk. Egy egyszerűbb angyalkát már a legkisebbekkel is meg lehet formázni.
Szintén könnyű dolgozni a filc anyagokkal, szívet, fenyőfát, kisharangot, hóembert varrhatunk belőlük. Szalagok, gombok segítségével könnyen díszíthetők, a gyerekek is szívesen találnak ki újabb és újabb díszítő motívumokat.
Amíg varrunk, kötözünk, nyesünk és ragasztunk, jókat lehet beszélgetni. A mézeskalácssütés vagy az adventi koszorún való bütykölés nemcsak a tárgykészítés öröméért fontosak. Ezalatt az idő alatt együtt vagyunk, közösen készítünk valamit, ami kicsit setesuta, kicsit girbegurba, de a miénk. Ne a tökéletességre törekedjünk, a hibátlan terítékre, menüre és dekorációra! Ha mindent száz százalékosra szeretnénk, akkor a készülődés ideje alatt folyamatos feszültséget fogunk érezni, és ha valami mégsem sikerül, akkor jön a csalódás: „pedig annyit dolgoztam vele”.
A „tökéletlen” ünnep mindig valóságosabb, lazább, beleférnek a hibák is, és pont ettől válik felszabadultabbá. Kevesebb lesz az idegeskedés, és több akad humorból, vidámságból. A gyermekeknek utóbbira van szükségük.
Laky J. Eszter
Nagyon jó hangulatú készülődést kívánok néhány inspiráló fotóval:
http://www.tutiszoba.hu/gyerekszoba/304-karacsonyi-keszulodes#sigProGalleriabe0628af03
