Otthonunk színei és személyiségünk

színek és személyiségek

Az egyik legkedveltebb téma a színek és személyiségünk kapcsolata – otthonunk kialakításánál is. Jómagam is több cikket írtam már a színekről, de arra mindig igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy egy-egy szín kedvelése vagy elutasítása alapján nem szabad személyiségvonásokat megállapítani, és ez visszafelé is igaz, a „hasonló típusú” emberek nem biztos, hogy azonos színeket választanak maguk köré. Akkor miért foglalkozunk mégis annyit a színekkel?

Színek körülöttünk

A színek, színcsoportok, színharmóniák hatnak érzelmeinkre, hangulatunkra, és ez nagyon jó, mert nélkülük unalmas lenne a világ. Örülünk a tavaszi tarka rétnek, az ősz gyönyörű színvilágának, a szürke, koszos, sötét pincéből viszont hátrálunk ki, mert nyomasztó. Talán ezek a megállapítások mindegyikünkre igazak, mégsem olyan minden lakás, mint a tavaszi mező, és az sem biztos, hogy a szürkét örökre száműzzük otthonunkból.

Otthonunk sok-sok részlete ad egy egész, teljes képet: falak, burkolatok, textíliák, bútorok, kiegészítők, fények együttesen vannak jelen. Minden felület, tárgy egy-egy szín (és anyag, és forma is!), s valamiből többet választunk, másikakból pedig kevesebbet. De mi befolyásol bennünket a választásnál?

A színek és a személyiség

Vannak kedvenc színeink, szinte mindenki meg tudna nevezni legalább egyet. Nem veszünk fel akármilyen színű pulóvert, és nem festjük a hajunkat mások véleménye szerint. Bizonyos színeknél lelkesítő, örömteli érzést érzünk, mert hozzánk (személyiségünkhöz) közel állónak, hozzánk illőnek/illeszkedőnek érezzük. Színválasztásunkban érvényesülnek külső és belső hatások is, ezek a teljesség igénye nélkül: kultúra, éghajlat, hagyományok, szokások, családi minta, életkor, aktuális érzelmi állapot, divat, intelligencia, stb. Jól szemlélteti az előző (nem is teljes) felsorolás, hogy mennyiféle tényező és szempont van egy-egy színválasztásunk hátterében.

A színhatások személyiség-lélektani vonatkozásai szerepet játszanak a Rorschach-tesztben, a Pfister-féle „színpiramis”-tesztben, és Lüscher színtesztjében is.

„H. Rorschach (1954) még csak néhány szóban foglalja össze a színek jelentőségét az érzelmi életben. Megállapítja, hogy a kék és a zöld színű folt értelmezése és a piros feltűnő kerülése az affektív élet fölött való uralom jele. A tiszta színválaszok impulsivitásra utalnak. A szín- és mozgásfeleletek egymáshoz való aránya adja a Rorschach-teszt egyik fontos értelmezési alapját, az élménytípust.” (Turóczi, 1980)

„A színhatásokat a Pfister-féle ’színpiramis’-teszt is felhasználja. (…) A teszt kidolgozói szerint a kék introverziót (befelé való fordulást), regulációt jelent; a piros az ösztönéletre vonatkozik, az aktivitás és passzivitás megnyilvánulásaira, míg a zöld kapcsolatkeresésre, kiegyenlített érzelmi életre utal. A sárga és a narancs ösztönszerű kifelé fordulás, a lila kiegyenlítő, a barna ugyancsak az ösztönéletre vonatkozik. A fekete sötét, feloldhatatlan belső, a fehér „üresség”, a szürke pedig hangulati semlegesség.
A teli színek az érzelmi-indulati (affektív) élet világosságát, szilárdságát mutatják, a világos színek múló, gyenge, a sötétek nyomott, erőtlen, hidegebb affektivitást jelentenek, utóbbi esetben depresszív komponenssel.” (Turóczi, 1980)

„A Lüscher-színteszt 1949-ben jelent meg, a személyiségre ad képet. Keresi az ember és a környezet kapcsolatát, érzelmeit, indulatait, szenvedélyeit, hangulatát, azok mélységeit, intenzitását, minőségét – hiszen ezek irányítják az ember cselekvéseit -, tehát a színekkel a személyiség affektív diszpozícióját akarja feltárni.” (Turóczi, 1980)
Turóczi saját készítésű színtáblájával készített vizsgálatot, a színek tetszése, illetve nem tetszése (miért?) jelentette az alapot.

A különböző tesztek értékelésében találunk egyezőséget, különbözőséget is. Amit azonban nem szabad feledni, hogy itt színeket formákkal (Rorschach), vagy önmagukban, négyzet alakban (pl. Lüscher, Turóczi) látnak a vizsgálatokban részt vevők, tehát választásuk erre érvényes. Attól még, hogy valaki, másik színekkel való összehasonlításban egy ilyen tesztben választ egy adott színt, nem biztos, hogy otthonát szívesen látná abban a színben pompázni. Akkor hogyan válasszunk otthonunkba színeket?

Színek otthonunkban

Advent idején sokkal több pirosat, aranyat, ezüstöt elbírunk környezetünkben, és nem érezzük soknak, nyomasztónak, sőt! Érezhetjük, hogy ünnepélyesebb lesz nem csak a szoba, hanem viselkedésünk, hangulatunk is. Ha épp költözés előtt állunk, talán a színeket is újragondoljuk, mert azzal, hogy mi magunk is változunk az évek során, ízlésünk is picit változik. Ha összekötjük életünket valakivel, és közös otthont tervezünk, szintén új színek kerülhetnek előtérbe.

Azt hiszem, ha össze akarnám foglalni, mire kellene törekednünk színválasztásainknál, az egyensúly keresése lenne. Amikor otthonunk színvilágát megálmodjuk (vagy egy-egy helyiségét), akkor inkább hangulatokban gondolkodjunk, és ne egy bizonyos árnyalatra összpontosítsunk! Azt kell megfigyelnünk, melyek azok a színhangulatok, amelyek a legjobb hatással vannak ránk. Amitől pont jól érezzük magunkat. Keressünk olyan kompozíciókat (természetben, fotókon, magazinokban, textilboltokban), amelyeket kellemesnek érzünk, amelyeken szívesen elidőzünk. A színeket ne önmagukban figyeljük (színmintákon, katalógusban), hanem a környezetünkben. De még ennél is fontosabb, hogy saját magunkra figyeljünk, érzéseinkre, élményeinkre!

Nemcsak a személyekkel való kapcsolatainkból tudunk információt gyűjteni, hanem a fizikai környezettel való kapcsolatunkból is. Szemlélődjünk, figyeljünk, és tegyünk azért, hogy hatékonyabbak, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lehessünk otthonunkban!