De jó lenne!

hétvégi telek Ha a magazinok oldalain, képmegosztó oldalakon idilli fotókba botlunk, amin valaki éppen gőzölgő kávét kortyolgat egy csodás teraszon, vagy függőágyon pihenget egy virágos kertben, rögtön előbújik belőlünk az érzés: De jó lenne, ha mi is megtehetnénk! Amikor viszont lenne alkalom, lehetőség, hogy mi is hasonlót éljünk át, észre sem vesszük, vagy ha felismerjük a helyzetet, gyorsan elhessegetjük a gondolatot, mert valami sürgetőbb dolog vár bennünket. Ám ha sosem érünk rá arra, amire vágynánk, akkor sosem fogjuk magunkat elégedettnek és energikusnak érezni.

Évek óta foglalkozom a hely és élmény kapcsolatával, úgy gondolom, ahol megvan az összhang a személy és környezete között, ott a boldogságot is megtaláljuk. Sem az élményt, sem a helyet nem pottyantják az ölünkbe, ezeket észre kell venni, fel kell fedezni, vagy meg kell teremteni! Talán van alkalmas kuckónk, csak nem használjuk, de az is lehet, hogy csak áhítozunk arról, mit szeretnénk, de nem cselekszünk. Nem mindig az idő miatt odázzuk el álmainkat. Van, hogy épp csak a hétköznapi mókuskerekünk ránt vissza, és nem enged bennünket továbblépni, elérni. Azt gondoljuk, bolondság, és még várjuk is, hogy elmúljon az a birizgáló gondolat, ami picit kizökkentett minket ezernyi teendőnkből.

Néhány hete a szemünk elé került egy telek csodálatos panorámafotója, és persze a hozzátartozó „de el tudnánk képzelni, hogy itt töltsük a szabadidőnket” érzés. Addig-addig nézegettük a telek hirdetéseinek fotóit, míg elhatároztuk, hogy megnézzük. Persze csak megnézzük, mert nem akarunk telket venni, egyáltalán nem terveztük, de azért megnézni meg lehet! Bár a telket és a kis házat évek óta nem gondozták rendesen, és munkát is vásároltunk magunknak bőven, mégsem mondtunk rá nemet, mert nem szeretnénk, ha csak álom maradna abból, amit odaképzeltünk. Szeretnénk a gyermekeinkkel a város legtetején - messze a zajoktól és bűztől -, a gyönyörű kilátást csodálva bográcsozni, hallgatni a kismadarak énekét, leszedni a gyümölcsfák termését, a fűre heveredve nézni a csillagos égboltot, a cserépkályha mellett üldögélve beszélgetni egy-egy őszi estén.

Örülök, hogy a nem tervezett telekből valóság lett, és fantasztikus élmény, ahogyan az egyik álom megvalósulása beindítja a gépezetet, és újabb és újabb ötletek, tervek, célok gyűlnek körénk. „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni!” (Walt Disney)